"Boldogok vagytok, kik most sírtok, mert nevetni fogtok."Lukács 6:21/b  

Lépdeltem egymás után. Bátor akartam lenni, nyeltem a könnyeimet, és csendesen megkérdeztem a férjemet, merre induljak. Aztán nekivágtam. Mivel nem lehettem ott a temetésen, nem tudtam pontosan, merre találom. Kezemben egy kis vidám, zöld, tavaszi koszorú és egy szál rózsa. Mintha…

  Mostanában nagy viharokon kell keresztülmennem. Persze szellemi viharokról beszélek, nem fizikaiakról. És persze őrült támadásokról az ellenség oldaláról. De amikor az embernek annyira nehéz, mikor nem látja a kiutat, mindig van remény. A legsötétebb és legnehezebb…

  Sokat gondolkodtam, vajon írjak e őszintén az édesapám elvesztése kapcsán feltorlódott érzelmeimről, gondolataimról. Eddig úgy éreztem, nem akarok panaszkodni, vagy fürdőzni az önsajnálatban, ám ma reggel megerősödött bennem az elhatározás, hogy leírom. Talán így…

  Mindenki tudja, milyen elveszíteni valakit. Ennél nem kell fájdalmasabb élmény. Nyilván ennek is vannak fokozatai asszerint, hogy mennyire álltunk közel az illetőhöz, aki elment. Vannak, akik szűkölve vonyítanak, akár az árva kiskutya, ha siratja a gazdáját, vannak akik viszont…

Múlt szerdán megállt az idő. Angyal kürtölt, érkezett és elvitt. Apu már máshol énekel, Másnak, nem fogja már a kezem, nem ültet az ölébe, és nem emel a magasba. Elment. Hirtelen, váratlanul, szótlan, szörnyen fiatalon, és ahogy lenni szokott, és mindenki, aki…