Tegnap kicsit elszomorodtam. Ismét az emberi gonoszságon, rosszindulaton. Mennyire szeretjük félreérteni direkte és kibelezni a leírt szavakat, és mondhatjuk, hogy hát persze, hogyne, mi mást, hiszen csak a leírt szó van előttünk, a másik személyisége ezen keresztül egy rejtvény…

Valamicske rálátásom van a pedagógusi szakmára. Az ember sok évig töpreng, vajon ez e az, amit szeretne csinálni, sőt, talán már öt évesen is krétákat lopott a testvére iskolájából, hogy tanár nénist játszhasson, legraduál, örül, becsukja maga mögött a második osztály…