Mostanában nagy viharokon kell keresztülmennem. Persze szellemi viharokról beszélek, nem fizikaiakról. És persze őrült támadásokról az ellenség oldaláról. De amikor az embernek annyira nehéz, mikor nem látja a kiutat, mindig van remény. A legsötétebb és legnehezebb időszakainkban van a legközelebb hozzánk Isten. Vígasztaló, oltalmat adó szárnyai alá jó bemenekülni, elbújni, míg újra kisüt a nap felettünk. Úgy vagyok ilyenkor, mint a kismadarak, akik míg elül az eső, levelek és odúk mélyére kuporodnak, időnként még a csipogás is nehezemre esik. De ez az állapot véges. Mint ahogy az életben minden dolog, a rossz is véget ér egyszer. Ha valaki igazán érti és látja a szívem, szívünket, az maga Krisztus, hiszen ő maga is átment ugyanazokon a fájdalmakon, mint mi egyszerű emberek, sőt sokkal borzalmasabb kínokat kellett elszenvednie.  Nagyszerű dolog, hogy nem csak tétlenül kell ücsörögni ilyenkor a képzeletbeli verem mélyén, hanem van egy csodálatos dolog itt velünk, velem, mégpedig Isten Szava. Szerelmes levelei - másképpen. Nem győzök elég hálás lenni azért, hogy Isten, vagyis maga Jézus Krisztus személyesen szól hozzám, hozzánk, hogy az Élő és Ható Ige itt lehet velem, hogy hét végén és csütörtökön megtisztelt az Úr azzal, hogy én tolmácsolhatom a prédikációkat, és ez által is új erőre kaphatok.

  Aztán ott van még a másik csodálatos ajándék a Legnagyszerűbbtől: a dicsőítés vezetés. Másképpen: a zenei szolgálat a gyülekezetben. Nemrégen elveszítettem az édesapámat, és a legutolsó telefonbeszélgetésünk során már elkezdődött a Megasztár4, és rettenetesen fájlalta - ismét -, hogy nem jelentkeztem. Jót mosolyogtam, mikor megjegyezte, hogy nekem ott lenne a helyem. Azt feleltem erre, ami a szívemben régen lejátszott meccs már /több, mint 12 éve!/, hogy: Apa! Nekem az a megtiszteltetés jutott, hogy a Legnagyobb Megasztárnak énekelhetek, Jézusnak, aki csak létezett, létezik e Föld színén, a legcsodásabb hangszerelést kaptam, nem képes ilyet nyújtani semmilyen világi technika, csak a Szentlélek által felkent hangszerek, így Istentől ihletett módon dicsérhetem Őt, ráadásul az angyaloknál és Isten gyermekeinél nem kell jobb "vokál"! Bármennyire is fáj, hogy így történt, édesapám mostmár Érti, miről beszéltem, hiszen szemtől-szemben láthatja, hallhatja a mennyei megasztárokat, sőt ő maga is az lehet mostmár, és örökkön-örökké zengheti a leggyönyörűbb dalokat a Legnagyobb "Zsűri" előtt. Aki pedig nem tesz mást, csak gyönyörködik a gyermekeiben, ebben a versenyben CSAK GYŐZTESEK vannak!

  Hálás vagyok a családomért is, épp tegnap ünnepeltük a férjemmel az ötödik házassági évfordulónkat. Nem zökkenőmentes a kapcsolatunk, na de kié az?, ám mégis alapjában véve boldognak mondhatjuk magunkat. Kis gyülekezetünk szépen növekszik, akárcsak családunk, és bár anyagilag nem vagyunk nagyon a top-on, de mégis megvan mindenünk. Van tető a fejünk felett, tüzifánk, amivel melegíthetünk, így nem fázik meg a kisfiúnk, sem mi, van mit ennünk, és ezt mind Isten gondoskodó kezéből vettük el. Mindenben Őrá hagyatkozunk, és így - ha nem is könnyebb az életünk, mint másoké, de a rossz falatokat is könnyebb lenyelni, ha olyan valakitől kapja az ember, aki tudja, hogy a javát akarja, és szereti őt. 

  Egy szóval: hálás vagyok. Isten azt tanítja, hogy mindenkor, mindenért hálát kell adni, a jó és rossz dolgokért egyaránt. Könnyű dolog azt megköszönni és örülni felette, ha valami jó történik velünk. De a szörnyűségekért is megtanít Isten hálát adni. Mert tudnom kell, tudnunk kell mindannyiunknak, hogy nem születhet új élet, amíg a "mag el nem hal". Vagyis nincs Élet Halál nélkül. A fájdalom mindig megelőzi a születést, ezt minden édesanya tudja. Meg kell szülnünk az életünkben következő áldásokat is, ami időnként erőnkön felülinek tűnik. És aztán mégsem. Aztán az ember már nem emlékszik a közben átélt borzalmas időszakokra, csak a születéssel járó csodára: az új Élet születésére. Mert Isten megígérte: "...és szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk." Hiszem, hogy a "felhők felett mindig süt a nap!" Kívánom, hogy minden kedves olvasóm bátorodjon fel azon, hogy nincs egyedül a próbákban és bajokban. Isten gondviselése és jelenléte velünk van, ezt ne felejtsük el soha!
 





Forrás együttes: A Felkent