Átadom Neked - saját vers
2007.12.14. 06:59
Messziről érkezett
Vándorként jöttem,
Barangoltam sok éven át,
Nehéz terheket
Cipelve róttam
A néptelen utca porát.
Fáradtan pihentem,
Ha fárasztott a lét,
Nyűg volt minden perc.
Nem volt árnyék fejem felett,
Szakadtan jártam,
Mint egy kis árva lelenc.
Mamától kértem tejet,
Ha éhét jelezte gyomrom,
Szomjam a patak oltotta el,
Mint vándornak, csak időnként
Jutott eszembe egy pillantást
Vetni az égre Fel!
Időnként hallottam egy Hangot:
- Én gyermekem! Gyere Haza!
– Ó, hagyj már békén! Hess!
Legyintettem félre a szót,
Te nem létezel!
Másvalakit keress!
S én konokul mentem tovább,
Úttalan utakon, ki tudja merre.
Céltalanul és vakon kóboroltam.
Időnként útjelző tábla jelezte:
Arra keskeny, erre széles az út.
S immáron mindent eltékozoltam.
Mit tehet a vándor, ha
Újra hallja a Hangot,
Mely a veséjébe lát?
Gyere haza, drága gyermek,
Alig várom már jöttödet!
Hát – megadja magát!
Most itt vagyok! Uram és Megváltóm
Hallom a Hangot, és tudom,
Hogy értem és nekem szólt,
Hogy minden, ami a Golgotán
Történt, miattam,
Értem volt!
Átadom neked, mit senkinek még
A legféltettebb kincsemet,
Melyet féltve őriztem, híven.
Senki nem méltó rá, csak Te,
Fogadd el, ajándékom,
Leteszem Lábad elé a Szívem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek