Ma éjjel is alig aludtam. Na, nem azért mert most nem bírtam volna, mert tegnap hullafáradtan estem ágyba, dolgos nap állt megettem, és boldog voltam, hogy annyi mindenre adott erőt az Úr, hogy elvégezhessem. Ám éjjel...! Jött a sátáni támadás! Rögtön tudtam, HONNÉT fúj a szél, és nem holmi szellőcske, ami lengedezni látszott! Nem, nem! Olyan durva epegörccsel jött a "Lenti" forgószél, hogy azt hittem, ott maradok az ágyon. Na, mondtam is az uramnak és "parancsolómnak", hogy akkor mostan itten szellemi gyógyszer kell! "Takarítsunk" tovább! Igaz, igaz, nagyon-nagyon fáradt voltam fizikálisan, de a szellemem oly éber volt, mint a huzat. Érezte is az "ellen", mert még jobban elkezdett fájni az oldalam, hátam, már sikítani tudtam volna minden mozdulatnál.

Miután a világi görcsoldók hatása hatástalannak bizonyult, az alábbi pirulát vettem be:

"A Jézus nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére!"

Na, bekaptam, "Ittam rá" egy jó nagy veder "Vizet", és vártam, hogy hatásba lépjen.

Reggel még mindig nagyon kitartó volt a vihar, csak nem akart takarodót és visszavonulót fújni. Na, gondoltam, ennek a fele se tréfa!

Még egy pirula, nagyobb dózis, emelni kell az adagot, ha a másik oldalon még mindig nem nyúlt ki a támadó.

Megint megvallottam, egyenest a célpontra szegezve a tekintetem:

"A Jézus nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére!"

Miközben így folyt a harc, eszembe jutott, hogy milyen hálás vagyok Istennek, aki adott szellemi látást a gyermekeinek, hogy megláthassák, megérthessék, pontosan felismerjék a "szélirányt".

A golgotai szégyenletes és végleges, totális, fatális veresége az ördögnek felbátorít arra, hogy nem a láthatókra nézve, nem az epegörcsre koncentrálva, hanem a gyógyulásra, annak elfogadására, csak hálát adjak és dicsérjem Istent. Ez a lényeg! Minden támadást, kísértést, ellenem törő nyilat, fegyvert, nyelvet kárhoztatok, nincs hatalma felettem. Ha úgy tetszik, takarodót fújok nekik, mert az Úr maga fújt takarodót ezelőtt kétezer kilenc évvel. Jó lesz, ha az eszébe vési az "epegörcs-hozó", és azt is, hogy nincs hatalma felettem, mert a Bárány drága Vére úgy befedez, hogy onnan még vaslapáttal sem tudna kiásni soha az életben, de azután meg pláne nem.

Lapátra tettem, na! Csak ennyit akartam elmondani. Azért imádkozhatnátok velem, értem, ha az Úr indítja a szíveteket, mert elég kitartónak bizonyult a kis "légypiszok", pedig tudhatná, hogy hol lakik! Oda vissza pitlikülhet, fülét-farkát behúzva, de sürgősen!

Haladéktalanul!

Mert Jézus az Úr az Életem Felett!

Ennyi. Off. Off-ot az ordasnak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.