Tarka égen fény repül,

karját nyújtja a fáknak -

zümmögő kórus citerál

a réti orgonáknak.

Kékicsél a kikerics,

a pipacs karmazsinja

szomorúan fűzi a fát,

a kérgét kihasítja.

Szarkalábak tánca hallik,

angyalkórus fest szelet,

szivárványos öleléssel

cirógat a Lélek telet.

Kölyökróka lépte surran,

lopni készül - éj közelít.

Vadkacsák fészke rebben

a sötétben a Hold vonyít.

Roppan a sűrű, reszket,

mégis simít, mint anyai kéz.

Villám siklik az éji égen,

Egy csillag utána néz.

Csurran a harmat, közel a hajnal,

Már nem sír a bánatos madár,

fészkében szunnyad a sötét,

de titokban áldozatára vár.

S míg várja, elcsügged,

mert míg ő lesben állt,

csapatnyi Égi "Gerle"

a fészek fölébe szállt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.