Nyári éj - saját vers
2009.07.25. 09:18
Tarka égen fény repül,
karját nyújtja a fáknak -
zümmögő kórus citerál
a réti orgonáknak.
Kékicsél a kikerics,
a pipacs karmazsinja
szomorúan fűzi a fát,
a kérgét kihasítja.
Szarkalábak tánca hallik,
angyalkórus fest szelet,
szivárványos öleléssel
cirógat a Lélek telet.
Kölyökróka lépte surran,
lopni készül - éj közelít.
Vadkacsák fészke rebben
a sötétben a Hold vonyít.
Roppan a sűrű, reszket,
mégis simít, mint anyai kéz.
Villám siklik az éji égen,
Egy csillag utána néz.
Csurran a harmat, közel a hajnal,
Már nem sír a bánatos madár,
fészkében szunnyad a sötét,
de titokban áldozatára vár.
S míg várja, elcsügged,
mert míg ő lesben állt,
csapatnyi Égi "Gerle"
a fészek fölébe szállt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek