Pali
2009.07.15. 09:50
A férjem csudabogár. Ezer meg ezer titkot fedezek fel benne minden reggel, minden este, minden pillanatban, amit vele tölthetek. Annyi éve már, hogy a társa lehetek, és mégsem ismerem. Soha nem is fogom talán teljesen és tökéletesen. De ma reggel igazán meglepett.
Az én harcostársam és szövetségesem! Akivel - mint Dávid az ószövetség egyik történetében Dodó fiával - ketten, egymás hátának feszülve nézünk szembe az életünk ellenségeivel, harcaival!
Mint általában a házaspárok, a mi kapcsolatunk sem felhőtlen, sok hegyen, buktatón, völgyön megyünk keresztül. Nem minden rózsaszín, nem minden szép és tiszta. Sajnos.
De a ma reggel...
Nem lesz olyan nagy poén talán mások számára...
Ne várjátok a történet hatalmas, címlapra való csattanóját.
Csak annyi történt, hogy kértem tőle valamit Istennel kapcsolatban, végre megértette, meghallgatott, és átölelt. Megértett!
És csak annyit súgott a fülembe:
"Látod, kicsikém? Nem veszekedtünk! Nyertünk egy csatát! A ma reggeli győzelem a miénk, és nem az ördögé!"
A férjem, a "tüzes nyakas kálvinista" megértette a "tüzes nyakas karcsi" feleségét! Nagy dolog, aki még nem tapasztalt ilyet, nem tudhatja mekkora győzelem ez!
Hát így vagyunk mi... csetlések-botlások közepette akadnak gyönyörű, tiszta és örökké emlékezetes pillanataink is. Nagyon szeretem őt.
Nem azért, mert...
Nem akkor, ha...
Semmilyen különleges oka nincs, agapé módon: csak Szeretem - és PONT!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek