Ment az úton bőszen.

Szájából indulat fröccsent:

Csak még egy keresztényt,

csak még egy bilincset!

Akasztást, börtönt, oroszlán vermet.

Letörölni a színről a csúfos Keresztet!

Zakatolt a szív, gyűlölet lihegett,

űzöttként repült az úton a ló.

Egy az Isten - parancs, az parancs!

A keresztény halálra való.

Micsoda káromlás! Golgota, Krisztus, Messiás?!

Egy ács fia volt ő, nem egyéb, semmi más!

Ám nem lát, mert vak!

Rá vadásznak, s ő a vad!

Ő az, ki a krisztusi szeretet

hálójában fennakad!

Ács fia vagy Messiás?! - Messiás vagy Ács fia?

Két átszegzett láb, saru, nem is kell szólnia...

Én VAGYOK! - hangzik a hang,

oly ismerős és mégis ismeretlen.

S a szem nem bírja el a Fényt,

mi ott ül a Tüzes Szemekben.

Te űztél, Saul! - szól a Hang - Hát itt vagyok!

A mai naptól Életed Mindenható Ura vagyok!

Uram, Jézus, amit kérsz, megteszem -

kegyelmed elég, mit tettem úgy bánom!

Mindenem, mim van, a szívem:

most kezedbe ajánlom.

Barátként váltak el, s ment tovább az Úr,

Azóta Pál apostol lett az öldöklő Saul.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.