A Nagy Találkozás - saját vers
2009.06.08. 08:47
Ment az úton bőszen.
Szájából indulat fröccsent:
Csak még egy keresztényt,
csak még egy bilincset!
Akasztást, börtönt, oroszlán vermet.
Letörölni a színről a csúfos Keresztet!
Zakatolt a szív, gyűlölet lihegett,
űzöttként repült az úton a ló.
Egy az Isten - parancs, az parancs!
A keresztény halálra való.
Micsoda káromlás! Golgota, Krisztus, Messiás?!
Egy ács fia volt ő, nem egyéb, semmi más!
Ám nem lát, mert vak!
Rá vadásznak, s ő a vad!
Ő az, ki a krisztusi szeretet
hálójában fennakad!
Ács fia vagy Messiás?! - Messiás vagy Ács fia?
Két átszegzett láb, saru, nem is kell szólnia...
Én VAGYOK! - hangzik a hang,
oly ismerős és mégis ismeretlen.
S a szem nem bírja el a Fényt,
mi ott ül a Tüzes Szemekben.
Te űztél, Saul! - szól a Hang - Hát itt vagyok!
A mai naptól Életed Mindenható Ura vagyok!
Uram, Jézus, amit kérsz, megteszem -
kegyelmed elég, mit tettem úgy bánom!
Mindenem, mim van, a szívem:
most kezedbe ajánlom.
Barátként váltak el, s ment tovább az Úr,
Azóta Pál apostol lett az öldöklő Saul.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek