Lábnyomok
2009.05.30. 04:45
Ma reggel Sárkánytyúk Szerelem című bejegyzését olvastam, és Isten megszólított ezen keresztül. Sokat panaszkodtam az elmúlt hetekben. Igen, mondhatnánk, okkal. Ám mikor az embernek annyira nehéz, hogy nem bír lépni sem, mikor még arra az "érckígyóra" is olyan hatalmas erő kell, hogy feltekinthessünk, mikor nem látjuk ragyogni felettünk az éltető napot, akkor mi van? Panaszkodhatunk, búsulhatunk, kesereghetünk, sajnálgathatjuk önmagunkat, ahogy én is tettem, és teszem oly gyakran, de a nagy szomorkodás közepette elfeledkezem egy gyönyörű dologról: hogy NEM VAGYOK EGYEDÜL!
|
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti homokon, ahogy Ő mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: "Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?" Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett: "Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!" ismeretlen szerzőtől Túrmezei Erzsébet fordítása |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek