A Biblia hitelessége

A Biblia minden értelemben a leg-ek könyvének számít. A legtöbb nyelvre fordított irat, amely a legtöbb példányszámban jelent meg. Egy évben 24 millió teljes Szentírást adnak ki, és további 627 milliót szövegének részleteiből. A kérdés azonban az, minek tekintsük: vallási iratnak, kultúrtörténeti értéknek, irodalmi alkotásnak, vagy Isten kijelentett Szavának?

Az mindenesetre megkérdőjelezhetetlen tény, hogy óriási hatással volt és van az emberiség történelmére, gondolkodásmódjára, fejlődésére, jogrendszerére ez a könyv. De nekünk XXI. századi embereknek is komolyan kell vennünk üzenetét?

A tapasztalat azt mutatja, hogy a mai világ többé, kevésbé elfogadja a Szentírás erkölcsi tanításait, a szeretet kiemelt értékét az ember életében. De elutasítja a Biblia világnézetét, a megtérés szükségességét, az örök élet reménységét, a végítéletet. Lehet-e olyan módon olvasni és értelmezni ezt a könyvet, ahogy modern korunk embere teszi, válogatva tanításai között, elvetve annak transzcendens üzeneteit, mondván mindaz az ókori ember mitológikus, misztikus szemléletéből fakadnak? Kell-e, és lehet-e a folyamatosan változó tudományos gondolkodás mérlegén vizsgálni az Írást?

Ma nagyon sokan próbálják támadni a Biblia tekintélyét, mondván, hogy valóban értékes munka, de csupán emberi. Emberek írták, emberek szerkesztették egybe, az évszázadok során szövege változott. Azt is állítják némelyek, hogy sok ellentmondás van a könyvön belül, nem is szólva az értelmezések sokaságára. De nemcsak a világ bölcsei támadják a Szentírást, hanem maguk a teológusok is megkérdőjelezik hitelességét. Némelyek azt is felvetették, hogy demitológiátlanítani kellene a Bibliát, vagyis lehántani róla azt, ami az ókori ember naiv létfelfogásából eredeztethető (pl: angyalok, démonom, csodák, túlvilág…). De mi marad akkor a Bibliából?

Ha komolyabban olvassuk a Szentírást, akkor fel kell ismernünk, hogy épp ez az ún. „mitológia” a Biblia legfontosabb üzenete. A könyv elsősorban nem erkölcsi tanítás akar lenni, hanem megtérésre hívő szó. Oldalának lapjain feltárul Isten terve az emberiséggel kapcsolatosan. Megismerhetjük belőle, hogy Isten teremtett bennünket, a Vele való kapcsolatra, de az a kapcsolat a bűn miatt megszakadt. Azóta keresi az Úr az embert, és a végső megoldást Jézus Krisztusban adta számunkra. Ha valaki hisz Benne, annak pedig örök élete lesz. Halál pedig csak egy kapu lesz a mennyország felé. De azt is megtudhatjuk az Írásból, hogy aki nem fogadja el ezt az igazságot, nem ismeri be bűnösségét, nem hisz Jézus Krisztusban, az elkárhozik, és az örökkévalóságot a pokolban fogja tölteni. Ez a Biblia leglényegesebb üzenete. Ha ezt kivesszük belőle a szívétől fosztjuk meg az Írást. Mennyire kell komolyan vennünk ezt a figyelmeztetést? Úgy gondolom, hogy nagyon, és ebben erősít meg bennünket az, ha megvizsgáljuk, mennyire hiteles a Biblia.

Bibliai kánon kialakulása

Népszerű az az állítás, miszerint a Bibliát önkényesen állították össze. Bizonyos iratokat bele csempésztek, másokat szándékosan kiszedtek belőle. Gondoljunk csak az elmúlt évek nagy „szenzácójára”, a Júdás evangéliumára.

Az Ószövetségi kánon kialakulása egy folyamat eredménye. Eleinte a Tórát (Mózes öt könyve) tekintették csak szent íratnak, később váltak a próféták (Növiim) és az írások (Kötuvim) is tanításra alkalmassá. Ez a folyamat jóval Jézus Krisztus születése előtt lezajlott. Erről tanúskodik a Kr. e. III. századból való Szeptuaginta fordítás, amely a héber iratok görög változatát tartalmazza. Közismert, hogy néhány könyv tekintetében eltér a katolikus és a zsidó, protestáns ószövetségi kánon, ennek oka, hogy más hagyományokra néz vissza a két gyűjtemény. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a katolikusok is deuterokanonikus iratoknak nevezik a protestáns Bibliából hét könyvet (pl: Judit könyve, Makkabeusok könyve…). Meggyőző lehet azonban az az érv, miszerint maga az Úr Jézus hitelesítette az Ószövetséget. Beszédeiben gyakran idézett az iratokból.

Az Újszövetség tekintetében nincs kérdés az egyes felekezetek között. Ugyanaz a 27 könyv szerepel a katolikus és a protestáns Bibliában is. A kánont már a II. században kezdték rögzíteni. Oka a tévtanítások, a különböző iratok nagy száma volt. Ebben a folyamatban nagy szerep jutott az egyházatyáknak, akik azokat az iratokat tekintették ihletettnek, melyek történelmileg hitelesek voltak (apostoli szerzősség, I. századi keletkezés), másrészt a tanításában nem voltak ellentmondásosak. A kanonizáció folyamatából nem lehet kihagyni a Szentlélek munkáját sem. Hisszük, hogy ezeket az embereket Isten vezette a szerkesztés és válogatás munkájában. És ez a legfontosabb szempont. Gondoljunk csak bele, ha Isten üzenni akart az emberiség számára, akkor neki volt hatalma arra, hogy ezt az üzenetet maradéktalanul eljuttassa a címzettekhez. Ha Bibliát az emberi önkény és egyházi érdek szerkesztette, akkor megkérdőjeleződik magának Istennek a léte is.

Kéziratok, másolatok

A Szentírást eredetileg papirusz és pergamen tekercsekre írták. Az eredeti kéziratok sajnos megsemmisültek, csupán másolatok maradtak fenn. De ugyanígy maradtak fenn más ókori iratok, könyvek is (pl: Platon, vagy Tacitus könyvei), melyeket a tudomány és az irodalomtörténet hitelesnek tart.

Elgondolkodtató azonban a kéziratok nagy száma. Összevetve más iratokkal a Biblia könyveiről rendkívül sok korai másolat áll a rendelkezésünkre. Az Újszövetségi könyvek közül már 130-tól vannak másolataink. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Szentírás másoló milyen gondossággal végezték munkájukat. Ugyan vannak szövegvariánsaink, de az eltérések az egyes kéziratok között jelentéktelennek tekinthetők. Köszönhető annak, hogy a másolók tisztában voltak munkájuk felelősségével. Az elkészült oldalakat többször átolvasták, ellenőrizték, és ha tévedtek, akkor megsemmisítették azokat.

Összefoglalás

Ez a cikk csupán bevezető kívánt lenni a témával kapcsolatban. Ma már rengeteg könyv, honlap foglalkozik a Szentírás hitelességének kérdésével. Érdemes ezeknek utánajárni, elolvasni. Ne bizonytalanodjunk el, mikor újabb és újabb támadások érik a Bibliát, kapaszkodjunk bele kijelentéseibe, s bízzunk benne, hogy „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre…” (2Tim 3,16). A Szentírás ma is segít bennünket abban, hogy megtaláljuk életünk célját, értelmét, lelkünk üdvösségét. Olvassuk tehát hittel és alázattal, ahogyan Augustinus is tette, mikor meghallotta a szomszéd házból egy gyermek énekét: „Tolle, lege!”, „Vedd és olvasd!” Hogy mi történt vele ezután? Így ír erről önmaga: „Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. (…) Fölkaptam (a Szentírást), kinyitottam s egyetlen hang nélkül olvastam azt, amire tekintetem legelőször esett: “Nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben, - hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba, és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint” (Róm 13, 13). Nem akartam továbbolvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat vég mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem. (…)"

Merényi Zoltán