Milyen egyszerű, de mégis csodálatos teremtmények vagyunk mi emberek. Úgy éhezzük a napmeleget, mint a kisvirágok a réten. Ha a jótékony, simogató fénysugár az arcunkat éri, máris könnyebben megy a munka, a mosoly, a mindennapok rutinja. Mintha egy láthatatlan katalizátor feltöltötte volna az örömtankunkat. Én is így voltam ezzel tegnap. És ez elgondolkodtatott.

  Számomra Isten olyan, mint az égen a ragyogó nap. Ha nem sütne az életem egén, nem lenne semminek értelme, nem tudnék létezni, előbb-utóbb elsorvadnék. De nem csak fényt, hanem melegséget is képes adni, annyi szeretetet, amennyit felhasználni egyedül nem is lennék képes, sőt kényszert érzek, hogy tovább adjam mások felé. Olyan ereje van a melegének, hogy a szívemben a jéghegyek olvadoznak, azok is, amelyeket eddig soha senki nem is ismert, vagy olvasztani emberi erő nem tudta volna. Fényének ereje pedig olyan erős, hogy a legsötétebb éjszakában sem félek, mert tudom, hogy velem van, és fogja a kezem.

  Sokan azt gondolják, hogy Istent a gyávák és gyengék találták ki saját maguk megnyugtatása céljából. Hogy nincs is Isten. Még többen kérdezik olykor: Hol van Isten? Erre van egy klassz válasz, amit nem én, hanem egy nagyon híres prédikátor előttem már megfogalmazott kétszáz évvel: "Inkább azt mutasd meg, hol NINCS Isten." Hiszen Ő benne van mindenben, egy fűszálban, a gyermekeink mosolyában, egy tányér levesben, amit édesanyánk főzött, a kenyér illatában, a Holdban, a csillagok fényében, és természetesen a Nap fénylő sugaraiban is. Minden vasárnap tanítok kicsiket vasárnapi iskolán Istenről, Jézus Krisztusról, az Ő szeretetéről, és mindig elámulok, mennyi ötletet ad a Szentlélek elmesélni az Evangéliumot. Hiszen mindegy, honnan indulok ki - legyen az a fent említett fűszál vagy szál virág, minden dolgon keresztül be lehet bizonyítani az Ő létezését, el lehet mesélni, mennyi szeretettel van irántunk.

És most odakinn valóban vidám világ tárul elénk, szinte tavaszias hangulatban jöhetünk-mehetünk. Én hálás vagyok érte. De még inkább azért, hogy a szívemben is itt a kikelet, az öröm, a békesség, ami minden körülménytől független. Mindegy, hogy odalenn tombol a vihar, fákat csavar ki a szellemi  orkán, az égen mindig ott ragyog a Nap, a felhők felett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.