Mi emberek nem tudunk szeretni. Így szeretünk:

Szeretlek, ha...:

- megteszed nekem ezt vagy ezt

- ilyen vagy olyan leszel

- megjavulsz

- nem szólsz bele a dolgaimba

- odafigyelsz rám

- te is szeretsz engem

- nem szólsz be nekem

- megváltozol a kedvemért stb.

Szeretlek, mert...:

- ilyen és ilyen vagy

- mindig ágyba hozod a kávét

- jó ember vagy

- mindent megadsz, amire szükségem van

- jó vagy hozzám

- rendesen dolgozol

- jó apa/anya vagy

- nem iszol, részegeskedsz, mint mások

- tisztelsz stb.

Szeretlek, de:

- jó lenne, ha megváltoznál

- nem tetszik, ahogy beszélsz

- lehetnél kicsit ambiciózusabb

- megtehetnéd értem ezt vagy azt is

- kicserélhetnéd a kocsidat végre

- kereshetnél kicsit több pénzt is

- nem tudlak elfogadni teljesen stb.

Pedig így kellene szeretnünk önmagunkat és másokat:

Szeretlek! - pont.

Nem elvárni, nem meg akarni változtatni, nem feltételeket szabni, nem bizalmatlankodni. Elfogadni egymást úgy, ahogy vagyunk. Akkor is, ha a másik nem tökéletes, tudva, hogy Valaki nekünk is már sokat megbocsátott. Megbocsátani egymásnak feltétel nélkül.

Jézus így szeret minket. Ez az Agapé szeretet. Szeretlek - pont. Taníts, Urunk, így fordulni egymás felé!  Mert Te előbb szerettél, és mindent megbocsátottál. Ezért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.