A gyülekezetekben nincs forró "cipó", csak morzsák vannak a szőnyeg alatt, a be-be térő éhes vándor nem tud mást tenni, mint ezeket szedegeti fel, hogy csillapíthassa korgó gyomrának hangos rikácsolását. Mi keresztények pedig sokszor széttárt kezekkel vonogatjuk a vállunkat, vajon miért is üresek az imaházaink, templomaink. Sokan vannak, akik szeretnek dagonyázni a posványban, de vannak néhányan, akik "szagot kaptak", forró nyomon vannak, el szeretnék kapni az "Üldözöttet". Krisztust. De vajon hol jár napjainkban Jézus?

Nem szó szerint idéztem a gondolataimat szívem legkedvesebb könyvéből, mivel épp kölcsönadtam, de a könyv, mely megrengette sok millió hívő életét gyökerestül, az Isten szerelmesei. A Szentlélek arra indított ma reggel, hogy erről írjak, hogy mindenki hű képet kaphasson korunk Egyházáról, és önmagáról.

A könyv számomra nem csupán egy olvasmány volt, hanem egy igazi szívformáló üzenet. Miért nem járnak többen Isten házába? Miért erőtlen az igehirdetésünk? Miért járnak kereső emberek inkább az okkult dolgok vagy keleti misztikumok felé, mikor tudjuk, hogy nálunk van az Igazság, Jézus Krisztus? Mert nincs forró cipó. A Biblia azt tanítja, hogy Jézus a megtestesült mennyei Kenyér, aki Belőle eszik, soha meg nem éhezik. Jézus a testté lett Ige, de Isten Igéje itt van közöttünk is, a Biblia, amit minden nap olvashatunk. A Szentlélek pedig kijelenti, megmagyarázza nekünk, hívőknek, hogy mit is üzen Isten. De mi van akkor, ha a mai, modern keresztény nem kíváncsi többre Istenből, csak vasárnaponként eljárogat a templomba, meghallgatja a pap prédikációját, elénekelget a többiekkel, aztán letudva a "kereszténységét", visszamegy a hétköznapok szürkeségébe? Mi van akkor, ha a "hívő" egy besavanyodott, szürke, unotte emberke csupán, és zavarja az új, a változások, a felfrissülés? Ha például egy istentiszteleten netalán nem a megszokott három zsoltár hangzott el, hanem valaki egy szál gitárral szívből dicsőíti az Urat? Mi történik, ha a legújabb kori keresztyén nem kíváncsi a Szentlélek friss, forró Cipójára? Isten Lelke ma is él, mozog és működik, de szeretjük figyelmen kívül hagyni, kizárni a gyülekezeteinkből. Monoton, gépies, lelketlen, de szörnyen "áhitatos" alkalmakat tartunk, ahol meg sem kérdeztük Istent, hogy mit szeretne mondani az embereknek, és csodálkozunk, hogy az emberek egyszer, kétszer betértek, de aztán ki is fordultak az ajtón, mondván, ilyen unalmasak a keresztények? Sokkal érdekesebb és tartalmasabb, ha beülök egy kocsmába, ott legalább meg is hallgatnak, és rám is figyelnek... Sajnos, drága barátaim, igazuk van ezeknek az Istenre egyébként nagyon is éhes embereknek. Mi vagyunk a gátjai a legtöbb Istentől való elfordulásnak. Na, azért nem mindnek! MIndenkinek egyenként kell odaállnunk Isten Ítélőszéke elé egyszer, és mindenki saját maga felelős az életéért, hogyan sáfárkodott vele. De a felelősségünk nekünk Isten gyermekeinek, óriási. Ha mi nem közvetítjük hűen Istent, ha nem világítunk igazán a sötétségben az életünkön, a cselekedeteinken és szavainkon keresztül, akkor majd "beszélnek a kövek", ahogy Jézus mondja.

A Szentlélek Isten nem egy távoli dolog, nem elérhetetlen, misztifikus, egy erő csupán, ahogy sok tudatlan gondolja, ami megfoghatatlan. Isten azt szeretné, ha Jézus pünkösdkor elküldött Lelke működésbe léphessen mindannyiunk életében. Formáljon, változtasson, lelkeket építsen, vígasztaljon. Hiszen ezért küldetett. Ő a Tanácsos, a Minden, és Ő az Isten! A Szentlélek friss kenyeret "süt" minden gyülekezet és keresztény család asztalára minden nap. Kérdés: vagyunk e elég éhesek, hogy "üldözőbe vegyük" az előttünk járót, hogy elvehessük Tőle az Élet Kenyerét.... Én éhes vagyok. Mennyei kenyérre. Keltsen ez az íromány igazi mennyei éhséget benned is Isten felé, egy olyan vágyódást, amit csak Ő képes csillapítani.

Jézus azt mondja:

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."  Máté evangéliuma 11:28

Jó "étvágyat"!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.