Isten reggel ezzel az egy szóval szólt hozzám. "Immánuel". Milyen egyszerű és mégis nagyobb üzenete van számomra, mintha az egész Biblia összes igeversét elém tárta volna. Leborultam ma elé, és a szívemet kitártam. Nem tudtam, mit is mondhatnék még. Hiszen mindent elmondtam már. Olyan sokszor. És Ő jobban ismeri a szívem rejtekén mi van, mint én magam. Mégis, ennyit mondott csupán: "Immánuel!" - és eleredtek a könnyeim. Megolvadt a bensőm, a szívem lángra kapott, és csak sírtam és sírtam. Velem vagy! Ó, Uram, velem vagy! Olyan régen, olyan régen szerettem volna hallani ezt Tőled! Olyan régen nem hallottam már ezt a kedves szót...!

És annyira - szeretlek!

A jelenléte beborított, átjárt, azóta is égek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.