Nem ezt vártad, nem így mondták.

Mást ígért a szív és mást a száj.

Megint tél van, megint fázol.

Pedig azt mondták, hogy jön már a nyár.

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj,

Hagyni kell, hadd vigye a szél.

Homokba írni a szót, amivel megbántott más,

mielőtt megjegyezhetnéd.

És oda kell menni, megölelni,

akkor is, ha nem te vagy a hibás.

Odamenni, esélyt adni,

Elengedni minden tartozást.

Hogyan tudnál tovább lépni,

Amiben hittél, az már nem tiéd?

Hogy lehetne bekötözni

azt a sebet, ami szíveden ég?

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj,

Hagyni kell, hadd vigye a szél.

Homokba írni a szót, amivel megbántott más,

mielőtt megjegyezhetnéd.

És oda kell menni, megölelni,

akkor is, ha nem te vagy a hibás.

Odamenni, esélyt adni,

Elengedni minden tartozást.

Pintér Béla

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.