A minap Mó írását olvastam, és elgondolkodtatott a téma. A boldogságról írt, próbálta szavakba önteni, megfogni a megfoghatatlant. Azóta is fogalalkoztat a dolog, és elhatároztam, felsorolom magamnak, nekem mi is a boldogság.

Az egyik kedvenc filmem mostanában elég sokszor vetítik az HBO-n, férjemmel többször láttuk már, és nem tudjuk megúnni. Will Smith a főszereplője és a címe: A boldogság nyomában.  A főhős egyedül marad kisfiával, miután a felesége megúnja, hogy már hónapok óta nincs állása, és nem hoz haza egy fillért sem. Csontritkulás-mérő műszerekkel házal, de valahogy nem sikerül eladnia egy darabot sem, hol a műszer romlik el, hol nem érdekli a vevőt az áru. Ő töretlenül és kitartóan igyekszik, próbálja rásózni az emberekre a portékáját, de egyre fogy a pénzük, és egyik este már a metró vécéjében kell meghúzniuk magukat a kisfiúval, miután kirakják őket az albérletből. Aztán egy álláshirdetést talál, ahol brókereket képeznek ki egy neves brókercégnél, ide keresnek pályázókat. Jelentkezik, és felveszik, de hat hónap kemény munkáért nem hogy nem jár fizetés, de utána dől el, egyáltalán foglalkoztatják e a nyertest, az osztályelsőt, aki a legtöbb pénzt hozza a cégnek.

Keresi a boldogságot, keresi az élet értelmét, szeretne egy nyugodt otthont, meleg ágyat, meleg ételt a gyerekének, de a hajléktalanszállón, buszokon, vonatokon alszanak, bőröndjét, öltönyét hurcolja minden nap a felhőkarcolóban levő munkahelyére. Érdekes film.

Igaz történet. A film happy end-del zárul, ő nyeri el az állást, és megkérdezik tőle az igazgatósági tagok, miután közölték vele, hogy ővé a poszt, hogy nehéz volt e eddig a út... Azt feleli: Igen, Uram, nagyon nehéz volt. - kifelé jövet tapsol. Megtapsolja magát, könnyes szemmel, hogy vége, kisfiam, végre meleg ágyban alhatunk ma este! Hálás, és legszívesebben az egekig röpülne örömében. Ezt a pillanatot nevezi a főhős BOLDOGSÁGNAK.

Igen, úgy gondolom, az ember nem folytonosan boldog. Vannak szép pillanatok, amikre mindig emlékezni fogunk, és vannak olyan percek, amiket kitörölnénk, ha tehetnénk. A boldogság az, amikor elég érzékennyé válunk ahhoz, hogy a kicsit is értékelni tudjuk. Amikor csöndben hallgatjuk a gyermekeink csacsogását, és meglátjuk a mosolyukban Istent. Mikor elég érzékennyé válunk arra, hogy a szemünket behúnyva és elcsendesedve meglássuk Isten mosolyát, és a mosolyában ott rejlő a választ: hogy Ő maga A BOLDOGSÁG.

Vannak dolgok, amik csak időlegesen tesznek boldoggá. Ilyen a pénz vagy a szerelem, a karrier, a hobbi, a zene, a művészetek. De csak egyetlen hely létezik, ahol a boldogság nem múlik el, és ez a hely a Golgotai Kereszt. Elég csak felpillantani rá, és az ég kivirul, a gyülekező felhők eloszlanak, és elönt a békesség.

Én azt hiszem, boldog vagyok...)))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.