Nagy Tibinek, szeretettel!
2009.05.01. 07:01
Pollner a médiablog "tulajdonosa" 2007-ben a Blogtért csak egy kötelező ujjgyakorlatnak tartotta,melyet kötelező megnézni, mint a Goldenblog zsűritagja. (Ennek ellenére képes volt írni egy dicshimnuszt írni a Blogtér "születésnapjakor", gondolom, jó barátja, a Blogtér tulajdonosa, Doransky megkérte rá.)
Szóval, nem hülye itt senki se, de nem tudtok egy jó postot írni, kedves blogteres bloggerek.
Spiri blogjában tegnap vad vágyat éreztem, hogy reagáljak egy a Blogtért fikázó kommentelő hozzászólására. Hogy érthető legyen, mire is reagáltam úgy ahogy, bemásolnám először az ő hozzászólását, aztán a válaszokat, amiket adtam. Felpaprikázott hangulatomban írtam, amit, de... Bocsi, olyan érzés kerített hatalmába, mint tyúkanyót, mikor a csibéit bántják. Lehet, az anyaság teszi, lehet az irántatok érzett tiszteletem és szeretetem, de nem hagyhattam. És még az is lehet, hogy tojik rám Nagy Tibi, vagy bárki más, aki hasonlóan lenéző és lesajnáló véleménnyel van írásainkról és szakértelmünkről, aki úgy véli, mi csak "B"-kategóriás szerzők vagyunk, de én ettől, hogy megvédtem magunkat, már nyugodtabban fogok este aludni.
Khm.. Khmm..
Emlékszem, 2006-ban én is itt kezdtem blogot olvasni. Volt valami varázsa neki, hogy mindenhez hozzászólhatok és ráadásul a blogger vitatkozik is velem.
Aztán "rátaláltam" a blog.hu-ra. Másfajta varázsa volt neki. Eleinte ott is küldtem a kommenteket agyba-főbe. De ott már "valamiért" nem válaszolt minden blogger.
Miért?
Mert 19 éves voltam és sííík hülye a dolgokhoz.. És kurvára senkit nem érdekelt a magam hülyesége. Most már csak szimplán hülye vagyok :)
Most jön egy nagyon durva és sarkított megjegyzés.
Zolinak teljesen igaza van, amit a Blogtéren írnak senkit sem érdekel (komolyan). (Én is csak nosztalgiázok és nézem a sok felesleges blogot.)
Nem tudom, hogy Doransky miért nem állította már le a Blogtért. Nézzétek meg a statisztikát.
http://miner.hu/statisztika
Én erre ennyit feleltem neki:
Ide komoly blogger valamiért nem jön..
Senki olyan aki tényleg képes lenne összeállítani egy igazi user generated content-et. Nemcsak egy újság hírt ismét leírni vagy egy két soros bejegyzést közzétenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
"Bocs, Tibi, nem ismerlek, és én csak 2007 óta vagyok itt. Jártam a freeblog táján és más helyeken is. Nem a politika az erősségem, én vallási és énblog témájú írásokat írok. Nem vagyok profi, de szeretek írni, és még valami: szeretem a blogteres srácokat. Olyanok, amilyenek. Sokszor ronda a szájuk, de ha megismeri őket az ember és lehántja róluk a külső héjat és mögéjük tekint, észreveszi, hogy klassz emberek és értékesek.
Lehet, hogy többségünk nem profi újságíró, politikus, nem közülünk kerülnek ki a jövő irodalmi Nobel-díjasai, de az írás és olvasás szerelmesei vagyunk, ezt kijelenthetem. Más blog szolgáltatóknál bizonyára nagyon komoly bloggerek nyomatják a gondolataikat még komolyabb szakértelemmel és tudással, lehengerelve az olvasókat. Itt viszont az emberek - még ha néha fikázzák is egymást, mint egy jó házasságban - , de úgy tűnik - SZERETIK egymást. Ezt nem adja vissza egyik blog TÉR sem, csak a BLOGTÉR. Bocsi, de nem hagyhattam ki, hogy ezt meg ne írjam. Üdv: Hajnaliszellő
Ja, és nem árt, ha kicsit olvasgatsz az írásainkból más témákban is, mert csodálatos művek is születnek, amik valódi gyöngyszemek. Lehet, nem kerülnek milliók szemei elé, ami nagy kár, és ezen lehetne valahogy változtatni talán reklámmal, vagy tudom is én, hogyan, de aki olvassa őket, gazdagabban húnyja le a szemét este, az biztos. Vágj bele, és ne csak a politika érdekeljen. Az élet tele van szépségekkel, és millió aspektusából szemlélhetjük. Mire mindannyian minden oldalról körüljárjuk, így lesz szép kerek! Jó olvasást kívánok!"
Szerintem jó helyen vagyunk mi. Ez a kis játszótér elég sok embernek nyújt játéklehetőséget, van aki hintázni szeret, van aki mászókázni, van aki várat épít nagy műgonddal, de alapjában mindannyian szeretjük a mi kis játszóterünket. Időnként persze lerontjuk a másik homokvárát, kilökjük egymást a hintából, és elvesszük a szép pettyes labdáját. De aztán valahogy mindig rendeződnek a dolgok. Együtt játszunk, együtt sírunk, együtt nevetünk. És néha, igen együtt haragszunk, vagy ordítozunk, néha csendesen figyelünk, vagy szó nélkül imádkozunk egymásért. Szerintem ez így van jól.
Na, mostmár jobban érzem magam!