Hajnal van. Mint mindig, ez a napszak már a gép előtt ülve talál. Odakinn még csíp a levegő, a nap első sugarai betűznek a redőny résein. Fázósan összehúzom magamon a köntös szárnyait, és végignézek az alvó kompánián. Apa feje a párna alatt, nem idegesítően, de horkol. Mégiscsak. Pedig ő számtalanszor tagadja, hogy dehogy, ez nem igaz. De mégis. Dani a lábainál az ágy végében kuporog, Marcipánt, a kis ölebét öleli, szájában még mindig ott a kék, csillagos cumi. Békésen szuszog. Mintha itt lenne a világon a legjobb helye, holott van külön szobája, ágyikója, de ő valamiért folyton köztünk találja magát, mintha mágnes vonzaná hozzánk. Tovább reppen a pillantásom, megnyugszik másodszülöttem bölcsője felett. Hason pihen, nyál csordogál apró szájacskájából. Képzeletben végigsimítom, eláraszt az iránta érzett szeretet.

Nem is olyan régen még álmodni sem mertem erről. Rendszeresen vezettem naplót, tini korom óta, és a számát sem tudom, hányszor írtam arról, nekem sosem lesz férjem, sosem lesz gyerekem. Isten mégis megfricskázta az elképzeléseimet, kicsinyhitűségemet és jól megszégyenített. Nesze neked, Szilvi, mégicsak LÉTEZEM, és én FELETTÉBB meg akarlak áldani! És meg is tette. Milyen jó, hogy minden így történt. Milyen szép is anyának és feleségnek lenni! Nem felhőtlen az élet, de a felhők felett mindig ott ragyog a nap! Áldott legyen érte az Úr neve!

Megindul az élet odakinn, autók zaját hallom, elsiető léptek zaja koppan. Felhúzom a redőnyt, szememet vakítja a hirtelen erős fény. Hunyorgok. Süt a nap, és én ÉLEK!

Egyetlen egy igaz Isten.

Megváltó, örök Barát!

Feletted való jóm nincsen,

Senki nincs ennyire jó!

Ó, senki nincs ennyire jó!

Tanácsod időben ér el,

és ha már nem segít más,

Szellemed erővel gyúl fel,

ha megszűnni látszik a fény.

Ó, Nálad mindig van remény.

Olyan jó tudni, hogy értesz!

Magadból adsz és én Élek!

Feletted való jóm nincsen!

Senki nincs ennyire jó,

ó, senki nincs ennyire jó!

Házadban fecske is fészkel,

így leltem én is hazát.

Egyetlen hajszál sem vész el,

hogy ne tudnál erről, Atyám!

Ó, Te mindent tudsz rólam, Atyám!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.