A minap a három és fél éves Dániel fiam megkérdezte, mit ünneplünk Húsvétkor. Néhány perccel a kérdés felvetése előtt engedtem ki a sarokból, mert újfent csintalanságot követett el, kikormolta a cserépkályhánkat, de úgy durván. /Zárójelben megjegyzem, még jó, hogy már egy hete nem gyújtottunk benne tüzet, így szerencsére nem égette meg magát./ Rákente a falra, szétkente a parkettán, és jól bele is hempergőzött. A látvány nem volt épp szívderítő, kijárt érte a büntetés. Jót állt magáért a sarokban.

Ám a kérdés kapóra jött, úgyis terveztem, hogy életében először szemléletesebben magyarázom el neki, mit is tett értünk Jézus, mint valaha kicsiny életében. Talán így majd megérti. Elmeséltem neki, hogy Jézus szereti az embereket. Nagyon-nagyon szereti. De az emberek sok-sok butaságot követtek el és követnek el most is. Ezért Isten meg kellett volna, hogy büntesse őket - vagyis az ő babanyelvén - sarokba kellett volna, hogy állítsa őket. Minden embernek a Sarokban lett volna a helye, hosszú-hosszú évezredeken keresztül, pontosabban örökké /de ez utóbbit nem mondtam neki, mert még nem érti az örökké fogalmát/. De Jézus, a mi drága Istenünk kitalált valami klasszat:

azt mondta, majd én beállok abba a Sarokba, és a Bűntetést magamra vállalom. Helyetted is, Miattad és Érted. Hogy nekünk soha többé ne kelljen szégyellnünk magunkat a buta dolgaink miatt. Elég csak bocsánatot kérnünk, és nem kell a sarokba állnunk. A Sarok a bűntetés helye, ahol ugye semelyik gyerek nem szeret álldogálni.

Megkérdeztem tőle, hogy megértette e, amit meséltem neki. Hosszan elgondolkodott, és így válaszolt:

- Oké, anyu. Értem. Akkor mostantól ne állíts a sarokba. Jézus már beállt oda helyettem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.