A ma reggel általam feltett videót úgy vélem, mindenkinek látnia kellene. Keresztyénnek és nem hívőnek egyaránt. Kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, azoknak akik foglalkoznak Istennel, és azoknak is, akik úgy gondolják, nem is létezik. Engem megrázott, de egyben el is gondolkodtatott, önvizsgálatra indított, vajon mindent megtettem/teszek e azért, hogy azok az emberek, akik körülöttem élnek - halljanak Jézusról?

Olvasgatom mások írásait, hozzászólásait. Megdöbbentő, mennyien tagadják Isten és a Sátán létezését. Ők a teljes és tökéletes ateisták, akiknek nem is tudom, mit kellene még hallaniuk, látniuk, vagy az életük során milyen mélységeket megtapasztalniuk, hogy megláthassák a nyilvánvalót. Csak imádkozni lehet értük, hogy a jég és kőszívükön üssön Isten rést, amin keresztül hitre juthatnak. Az eszköz, amivel Isten ezt el tudja náluk érni, ezer és millióféle lehet. Mindenkinél testre szabott, Isten az, aki jól tudja, mit lehet még tenni. De az Atya nem erőszakos Isten, senkire nem kényszeríti rá az akaratát, a döntés mindig a miénk.

Van egy másik kategória, amibe talán egy még veszélyesebb embercsoport tartozik. Ők az ún. hívők, akik hiszik ugyan, hogy létezik Isten, járnak is gyülekezetbe, templomba, próbálják megélni a hitüket a való életben is, de a Pokolról és a Sötétség Uráról szóló beszédeket bolondságnak tartják. Jó viccnek, amit az ember kreált, az emberi gonoszság, a romlottság. Ők beszélik poénkodásaik közepette, hogy a Pokol az egy jó hely, ahol legalább jó lesz a társaság, ha oda kerülnek. Nem gond. Az egyik reklámban a tévében egy Hell márkájú italt reklámoznak a csatornák. Nagy szarvú, ocsmány, vörös képű ördög mosolyog a doboz oldalán. Milyen vicces!

És van egy harmadik kategória is, azok a hívők, akik pontosan ismerik a Biblia ide vágó szakaszaiban leírtakat. Tudják, hogy a Pokol nagyon is valóságos hely, a bűntetésnek és szenvedésnek a helye, ahonnan nincs visszatérés, ahol már nem létezik kegyelem és nincs remény. Az örök kárhozat és bűnhődés helye, és amelynek egyedüli Ura maga a Gonosz, akit Sátánnak vagy Lucifernek, a Világosság Angylának neveznek. Ők nem nevetgélnek, nem mosolyognak össze, ha említést nyer a hely, vagy az odakerülés ténye. Ők nagyon is tisztában vannak a dolog végleges és borzasztó mivoltával. Felelősségük tudatában minden nap igyekeznek elmondani minden embertársuknak, hogy amíg él, és csak addig! - van REMÉNYSÉG! Az Élet Könyve, amely Jézusnál a mennyben található, nem mese, a Jelenések könyvében olvashatunk róla, és amelybe csak azok nevei szerepelnek, akik HISZNEK! Hirdetik, hogy Jézuson, és csakis Rajta keresztül lehet a mennybe jutni, a belé vetett hit által. Nem jó cselekedetek, piros pontok által, hanem KEGYELEM által. Isten irgalmából lehet a bűnöktől megszabadulni, ha kérjük, hogy bocsássa meg azokat Isten. És Ő hű és igaz, és megbocsát. Egyszer s mindenkorra.

Én vajon melyik kategóriába tartozom? És te, kedves olvasóm? Vajon jókat kuncogunk a forró lángokon, a tűz taván, a rettenetes elválasztottságon Istentől - ami a legborzasztóbb a pokolban való létben! -, vagy kétségbeesetten próbáljuk megmenteni a körülöttünk élő drága embereket? Ami engem illet, minden nap imádkozom, hogy adjon Isten elég erőt, lelkesedést, bátorságot, hogy készen álljak a válasszal, ha kérdeznek erről. Alkalmas és alkalmatlan időben. Kívánom, hogy senki ne viccelődjön ezek után a sötét oldallal. Mert ez inkább borzasztó és szomorú - mintsem nevetséges.

JÉZUS MONDJA:

"Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vígadozván:és vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról. De az ebek is eljövén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól Ábrahám kebelébe. Meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait. most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek."                                  

Lukács ev. 16:19-26

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.