Véget ért a Húsvét. Krisztus Urunk feltámadt! Dicsőség és minden tisztelet Neki érte! Ám azzal, hogy ez a néhány nap eltelt, és a dolgok visszaállnak a régi kerékvágásba, vajon történt e valamilyen változás bennem? Vagy az ünnep tovaröppenésével az én hűségem és lelkesedésem is megkopik és elillan? Mi magyarok szeretünk ünnepelni. Szeretjük a Karácsonyt, mert az a Szeretet ünnepe. Szeretjük megajándékozni a családot, jókat enni, játszani, nevetni. Ezek szép és nagyon fontos dolgok. És aztán ott van a Húsvét is. Egy újabb lehetőség, hogy megtegyük a fent sorolt dolgokat. Vannak, akiknek a szíve ilyenkor - és csak ekkor - megtelik az ünnepkör keltette áhitattal, lenyűgözi őket a templom/gyülekezet szépsége, a pap szavai, a füstölő illata... de vajon meghallották e az Élő Isten Hangját? Vajon megérezték e az Ő csodálatos jelenlétét, és életreszóló változás történt az életükben abban a percben, vagy csupán egy kis érzelmi borzongást éltek át, és minden marad a régiben, mikor hétfőn vagy kedden felveszik az öltönyt vagy a kiskosztümöt és táskával a kezükben munkába indulnak?

Érintve voltak, de nem éltek a lehetőséggel. Kopogtattak a szívük ajtaján, de nem nyitották meg azt, hogy az Élet Ura bemehessen azon.

Mert tudom, mindenki tudja szerintem, micsoda divattá nőtte ki magát ezen a két ünnepen a templomba/gyülekezetbe járás. Félelmetes tömegek mozdulnak meg, hogy egy évben egyszer-kétszer tiszteletüket tegyék az Úr házában. Talán úgy gondolják, ezzel le is tudták a kötelességüket, melyet a társadalom, az emberek - netalán Isten vár el tőlük. Némelyek abban is bíznak titkon, talán így kapnak annyi piros pontot Istentől, hogy a mennybe azért bekerülhessenek majd. Mert azért ott van mindenünknek az agya egy kis elrejtett zugában a gondolat, hogy mi van, ha mégis van Isten és menyország? Akkor bizony jó volna a helyemet bebiztosítani.

Csakhogy Istennél nem így mennek a dolgok.

Soha nem fogunk tudni annyi jót tenni, annyi "piros pontot" szerezni nála, hogy elnyerjük a jóindulatát, kegyelmét, és a menny kapui megnyílhassanak előttünk. Az üdvösség - örök élet - nem cselekedetek által lehetséges! A szakadék köztem és Isten közt olyan mély és hatalmas, hogy NEM LEHETSÉGES AZ EGYIK OLDALRÓL A MÁSIKRA ÁTMENNI A KEGYELEM NÉLKÜL! A kegyelem pedig olyan, mint egy ajándék, amit csak EL KELL FOGADNI, és kész! El kell venni azt a drága ajándékot Jézustól, amit a kereszthalálával nekünk készített. Ezt jelenti a kereszt! Ezért halt meg ott. Értem. Érted. Értünk. Az egész emberiségért. Nem kell jó pontokat szerezni nála, és egész életünkben vezekelni a bűneinkért, hogy majd talán egyszer megbocsát. Nem! Az Atya EGYSZER S MINDENKORRA megbocsátott nekünk a keresztáldozattal, a Fia drága vére volt a váltság értünk. Csakis Őmiatta, Őérte enged be minket a menny kapuján - és ez ELÉG!

Persze a hit halott cselekedetek nélkül, így hiába valljuk, hogy hisszük, hogy van Isten, ha nem tesszük valóságosan, amit  kér tőlünk. Ha nem éljük meg a keresztény életünket, szeretetünket, nem látják rajtunk az Úr felé és embertársaink felé, akkor vétkezünk Isten ellen, hiszen Jézus nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy betöltse. /pl. a tízparancsolat/ 

Húsvét elmúltával - mikor is Krisztus FELTÁMADT - vajon feltámadt e az én szívemben is? Vagy még mindig csak egy kisbaba, akit Karácsony táján ünnepeltünk? Vagy még mindig a kereszten szenvedő Krisztus? Vagy a harmadik kategória: bizonnyal feltámadott Úr és Király? Ami engem illet, imádkozom, hogy mindig így lássam Jézust. Úrnak és Királynak, aki feltámadt a halálból, ami a hitem alapja. Hiszen ha nincs feltámadás, nincs örök élet, és nincs a bűnökből való szabadulás sem. Semmi sincs. De a sír üres! Hallelujah! Ezért hálát adhatok a menny és Föld Urának minden napon!

Kívánom először magamnak, aztán minden kedves olvasómnak, hogy a mustármagnyi hitünk növekedjék, növelje azt az Úr, hűségünk legyen szilárd Felé, álljon az erős Kősziklán, Krisztuson a hitünk, hogy semmilyen szél, orkán, vihar azt meg ne tudja ingatni az ünnep múltával sem. Adjon Isten mindenkinek békességet, kegyelmet, szeretetet és a Szent Szellemben való örömet az év minden napjára!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.