Húsvéti Bárány

A minap valaki állította, hogy az ó,-és újszövetség nem függ össze sem tartalmilag, sem időben, sem semmilyen módon nem képez egységet egymással. Nem győzném, ha az összes kapcsolódási pontot fel kellene ma vagy holnap, vagy az egész héten sorolnom. De lehet, hogy több hónap is kevés lenne, ha hitelesen szeretném összevetni a két könyvet. Ezt nálamnál sokkal bölcsebb, a Bibliát jobban ismerő, türelmesebb emberek már megtették helyettem, de persze én magam is sokat olvasom Isten Igéjét, hogy meggyőződhessek annak hiteles mivoltáról. Most, hogy a Húsvét a küszöbön áll, és én alig várom, hogy vasárnap legyen, és ismét az Úr házában lehessek, fejet és térdet hajtva a Legnagyobbnak, egy apró, de annál fontosabb bizonyítékát szeretném adni annak, hogy mennyire is illenek egymáshoz a Szentírás könyvei. Mondhatjuk úgy is, hogy ha az ószövetség a zár, akkor az új a kulcs. Egyik a másik nélkül nem ér semmit, és nem érthető. És természetesen a Szentlélek is szükséges a teljes Írás megértéséhez, ezért van az, hogy a nagytudású teológiával foglalkozó /de Istenben igazán nem hívő/ emberek csupán a fejüket képesek növeszteni a tudással, az ismerettel, de a szívük örökké távol marad Istentől, és a valódi mondanivalót soha nem fejthetik meg.

Ézsaiás próféta az ószövetségi idők nagy prófétája volt, Krisztus születése előtt sok évszázaddal élt és hirdette az Úr szavát. Most az ő könyvéből szeretnék idézni, melyben a Megváltó szenvedéseiről beszél, emlékezve Jézus szenvedéseire és megköszönve, amit értem tett ott, akkor, a Golgotán:

"Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázatja kívánatos. Útált, és az emberektől elhagyatott volt, fájdalmak férfia, betegségek ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt, és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő utára tértünk, de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt, és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által, hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott, pedig ő sokaknak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott."    Ézsaiás 53: 2-12

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.