Filippi 3:14

"De egyet cselekszem, azokat amelyek hátam megett vannak elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekidőlvén - célegyenest igyekszem az Istennek Krisztus Jézusban, onnét felülről való elhívása jutalmára."

Az elmúlt esztendő árnyékként igyekszik követni és elcsüggeszteni. Nem könnyű erre nem nézni, és előre tekinteni. Mégis - sok minden vár rám, ránk 2009-ben, amire muszáj szívvel-lélekkel készülni, és amelyeknek a nagy részét még nem is tudhatom, pontosan mi lesz.

Nem könnyű Jézusba vetni a hitemet, őszintén bevallom, mert az elmúlt évben a hitem is inogni látszott. Mégis meg akarom tenni, nem azért, mert a hitem vak, hanem mert egy dologban bízom: hogy bármi is történt, történik - Isten jó.

Nem könnyű dolog levenni a szemem önmagamról, a fájdalmaimról, sérelmeimről, az elkeseredettségről, a kudarcaimról, és elhinni, Isten "reményteljes jövőt" tervezett a számomra. Mégis meg akarom tenni, hinni szeretnék. Mert a sok év, amit Istennel tölthettem, azt súgja: Isten jó.

Kisbabánk fog születni, hamarosan nagy kaland veszi kezdetét, életet kell adnom Barnuskámnak, ami bevallom - jelenleg félelemmel tölt el. Úgy érzem, könnyebb volt az első kicsikémmel a "boldog tudatlanság" állapota, így a szülőszobába toppanni, és nem tudni, mire is számítsak. Ám most összeszorul a torkom. Tudom, hogy Isten ott is velem lesz és a kicsivel, de egyelőre riadtan konstatálok minden egyes hetet, ami elröppen, és a szülés dátumának közeledtét. Persze örülök is, hiszen alig várom már, hogy megpillantsam, megcsókoljam, megsimogassam a kisfiam. Isten kegyelmében bízom, bízunk a férjemmel, és abban, hogy Ő ígérte az Igéjében, hogy "a halál árnyékának völgyében" is velem lesz, nemhogy a szülőszobában.  Ezzel bíztatom a lelkem minden nap.

A gyülekezetben is rengeteg a munka és kevés a munkás kéz. Nehéz úgy a szülésre és a másállapotomra koncentrálni, hogy nyolc-kilenc hónaposan is tanítok, vezetem a dicsőítés szolgálatát, lelkigondozok, lelkipásztor feleségként pedig óriási felelősség nehezedik rám. Ezt persze nem panaszként írom, csupán mindennapi imádságom, hogy az Úr küldjön még munkásokat az aratásba. Óriási szükség lenne rájuk.

Mindezeken felül, amikről írtam, kíváncsian várom az előttem álló esztendőt. Isten megtanultam már, hogy csupa csoda, izgalom és titok, mindig valami nagyszerű, izgalmas dologba kezd körülöttem, bennem, így bizonyára nem lesz unalmas ez az év sem. Csodálatosak Pál apostol szavai a fenti igeversben, ami arra bíztat engem, hogy tegyem tovább egymás után a lábaimat az úton, bízva abban, hogy az út, amelyen járok, Isten keskeny ösvénye, amin kevesen járnak, és ami a célban jutalmat ígér Jézus lábainál a mennyben. Erőm is Istenből fakad a tovább futáshoz, küzdéshez, így hiszem, hogy "nem lankadok" meg, hanem erőm megújul, és "szárnyra kelek, mint a saskeselyűk". Ezt kívánom bátorításul minden kedves régi és új olvasómnak is, hogy ne vegyék le a célról a szemüket, így fussák meg az előttük álló akadálypályát. Teljes szívemből kívánok továbbá mindenkinek áldott, igazán boldog, csodálatos új esztendőt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.