Tegnap egy nagyszerű női alkalom volt a gyülekezetünkben, ahol a gyereknevelésről tanított egy amerikai misszionáriusnő, akinek 5 felnőtt korú gyermeke és sok unokája van , így sokat meríthettünk abból a bölcsességből és tapasztalatból mi fiatalabb anyukák, amivel ő rendelkezik. És nem csupán a nagy család példáját hallhattuk. A leginkább azért vagyok hálás, mert a mai világban a gyerekek neveléséről olyan "MODERN" és "FELVILÁGOSULT" nézetek terjednek, hogy a Biblia, vagyis Isten bölcs és szeretetteli tanításáról már-már megfeledkezünk. Pedig láthatjuk a fiatalokon, azon a generáción főleg, amelyik nemsokára "munkába áll"-(na), hogy sok a hiba. Valahogy nem működik, amit emberi okostojások kiagyaltak, kiagyalnak. Mert szerethetjük akármennyire a gyerekünket, nevelhetjük fenyíték nélkül, szép szóval csupán, a legvalószínűbb, hogy előbb-utóbb kiütköznek a hibák. Ha nem a velünk való kapcsolatában, majd a saját házasságában, gyermeknevelése során. Nem törvényszerű, amit írtam, természetesen akadnak kivételek, de az általános példák alapján elmondható.

  A tegnap esti tanítás nagyon gyakorlatias volt, kicsit olyan, mint egy VISZ-es tanfolyam /Vasárnapi Iskolák Szövetsége/, megtanították főleg a kezdő hívő asszonyoknak, hogyan meséljenek a gyerekeiknek Jézusról az ő nyelvükön, hogyan lehet egy szál virág segítségével is akár elmondani az Evangéliumot, milyen fontos, hogy a gyerekeink már egészen kicsi koruktól fogva halljanak Isten szeretetéről, tanuljanak kicsi, az ő életükre vonatkozó és nagyon fontos igeverseket a Bibliából, hiszen ilyen korban még a legfogékonyabbak erre. Énekeket is tanultunk, amelyeket megtaníthatunk a kicsiknek, és nem csak a sajátjainknak, hanem akár gyerekeink kis barátainak is, akik időnként be-betérnek hozzánk. Nagyon régen a szívemen volt ez a téma, én magam is elhatároztam, hogy a télen egy rövid sorozatot szeretnék tanítani az anyukáknak erről, mert a gyülekezetünkben pl. sok a roma család, ahol sajnos még kevesebb gondot fordítanak a gyerekeknevelésre, mint az átlag szülők. Nehéz, de hiszem, hogy nem lehetetlen feladat, amire vállalkoztunk, hiszen nem egy cigány családot ismerek, akik példásan nevelik a kicsinyeiket, mióta Istent választották az életükben. Lehet, mi emberek nem tudunk eredményt elérni a szívükben, de Isten mindenre képes, Neki minden lehetséges.

  Aztán mint mondtam, nem csak a roma szülők nevelésével vannak problémák, más jellegű, de legalább olyan komoly gondok vannak nálunk, magyar anyáknál és apáknál is. Sokat beszélgettünk az alkalom végén Laura-val, az amerikai misszionárius hölggyel arról, hogy sok csonka-családban, ahol a gyerekek nem látnak igazi apa vagy anyaképet maguk körül, mennyire nehéz keresztény szellemben nevelni a kicsiket, hiszen főleg az apai kép hiánya miatt a gyerekek nehezebben értik meg, hogy Isten, aki maga a Mennyei Apuka, hogyan és mi módon is szereti őket. /Persze ennek az ellenkezője is igaz lehet, ha a gyermek olyan erős vágyódást érez az apai szeretet után, hogy végül Istenben megtalálja!/

  A másik komoly feladat az olyan családokban a gyermeknevelés, ahol az anyukák viselik a nadrágot, az édesapák önmaguk hibájából, vagy hibájukon kívül /pl. egy tartós munkanélküliség kapcsán,  elvesztik állásukat. Magyarországon - még a saját szüleimnél is így volt valahogy, a leggyakoribb, hogy matriarchális a család, vagyis anyaközpontú. Ez nem helyes Isten szemében, hiszen a Szentírás azt tanítja, hogy a család feje az édesapa kell, hogy legyen, az édesanya pedig - NEM LÁBTÖRLŐKÉNT, HANEM SZERETETBŐL! - alárendeli magát a férjének mindenben, beleértve minden fontos döntés meghozatalát, /még ha az adott dolgot együtt is vitatják meg, a döntés az apáé kell, hogy legyen, és a felelősség is./, az anyagiak, a család szellemi, lelki vezetését. Az apa az, akinek el kell számolnia a rábízott feladatokkal Isten előtt, és nem az anya, aki ugye a "gyengébbik edény". Sokszor azonban a férfiak félnek ettől a felelősségtől, szeretnek kibújni alóla, a könnyebbik utat választják, és átengedik a gyeplőt szegény asszonyaiknak, akiknek természetes, hogy meg kell ezek után oldaniuk a kemény problémákat, hiszen enni, inni, nevelni, dolgozni kell, de a teher, ami így feleslegesen, de a vállukat nyomja, sokszor összeroppantja a nőket. Persze vannak olyan hölgyek, anyák is, mint pl. az én anyukám, aki olyan lett a vállaira nehezedő rettenetes felelősség és teher súlya alatt, mint az acél. Isten ezt sem akarja. Nem véletlenül teremtett minket nőket gyengébbnek /persze értse ezt is mindenki jól/, érzékenyebbnek, szerteágazó figyelemmel, mert nekünk is meg vannak a magunk feladatai, amiket nem tudunk 100%-osan ellátni, ha olyan dolgokat is nekünk kell csinálni, ami nem a mi dolgunk. 

  Szóval erről volt szó nagyjából tegnap. Gondolom, kicsit felborzoltam most a kedélyeket ezzel a bejegyzésemmel, hiszen nagyon sokrétű az emberek véleménye ebben a témában. Nem szerettem volna senkit megsérteni, megbántani vele, ezt most leszögezném. Én azonban hiszek a Szentírás igazságában, Isten szeretetteljes tervében, ami a házasságra, gyermekeink nevelésére vonatkozik, és így csak ezzel érthetek egyet. Magam is igyekszem így élni, nem állítom, hogy mindig sikerül, de a hibáimért is csak magamat okolhatom. Dani fiam, és a nemsokára érkező kisöcsikéje komoly gondot jelent számomra, mégha mégoly édes is ez a gond. Nem szeretném, ha felnőve ők is dologtalan, unatkozó, a felnőtteket, egymást, szüleiket és a munkát nem tisztelő emberekké cseperednének, mint a jelen generációja. Sajnos én ezt látom, és igyekszem tőlem telhetően ez ellen nevelni őket. Lesz idő, amikor már nem fognak rám hallgatni olyan nagyon, mint most, így amíg még az "enyémek" a kölcsönbe kapott picinyeim, addig kell megtennem értük mindent, ami tőlem telik. És persze nem elég a szó, példaértékű életet kell élni előttük, mert a gyerekek nem hülyék, szokták mondani, csak kicsik. Mindent élesen és jól látnak, és elraktároznak az elméjükben, szívükben. És a kellő időben sajnos előveszik kis "tudományukat", és a szemünkre hányhatják. Remélem, Isten kegyelmével sikerülni fog nekünk ez a "mutatvány", hogy EMBERT faragjunk belőlük, akiknek a szíve Istenért ver, és szeretik embertársaikat, helyén lesz az eszük, és tudják majd, mi az Atya akarata az életükben, és ők is tovább tudják majd adni, amit tőlünk tanultak. Mert ez a cél. Istenhez vezetni őket. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.