Növekvő pocak - csökkenő lelkesedés
2008.08.22. 20:44
Növekednek a kis drágáim! Immáron pontosan 6 mm-esek, és ketten vannak! Ők csak elég kis mértékben, míg a mamájuk nem oly kis mértékben kerekedik. Nem tudom, ki hogy van vele, de második várandósságom sokkal nehezebbnek bizonyul, mint az első volt. Nem terveztünk egyszerre kettőt, de ha már Isten megengedte, el kell hordozni ezt a "terhet". És persze ez a teher oly édes. Csak hát az ember leánya nem csupán anyuka, hanem - időnként rádöbbenek - NŐ is, és ennek megélése ily terhelt állapotban igen bonyolult dolog.
Vegyük például a kívánósság problematikáját:
Étkezéseim a következő képpen zajlanak mostanság - imaharccal kezdem, hogy ne faljam fel az egész hűtőt
- megeszek egy pár kovi ubit egy nagy pohár kefírrel
- a kisfiam nutellás kenyérkét majszol, meghagyja a felét...
- újabb ima következik - mert már a fél hűtő odavan
- a férjem is megérkezik, terítek sebtiben, ahogy takaros
menyecskéhez illik... /bablevest kér.../
- záró imádság, hogy amit megettem, csak a gyerekekre
legyen hatással, mégpedig pozitív értelemben
- fél óra szünet
- 25 perc elteltével hangosan megkordul üres gyomrom...
Szóval! A helyzet az, hogy míg elsőszülöttemmel nem voltak táplálkozási zavaraim, és az egész terhességem alatt példás módon 4 kilót híztam, és a szülés után 9 kilóval lettem könnyebb, most attól tartok, hogy az első négy kiló már fel is jött... Jaj!
Imaharc fog következni. Sajnos most még böjtölni sem böjtölhetek magamért, úgyhogy kedves hívő testvéreim, ha Isten a szívetekre helyezi, megköszönöm ha elmormoltok értem időnként egy közbenjáró imát. Mert még úgy járok, hogy emelődaruval raknak a szülőágyra.
Segítség!
Vegyük például a kívánósság problematikáját:
Étkezéseim a következő képpen zajlanak mostanság - imaharccal kezdem, hogy ne faljam fel az egész hűtőt
- megeszek egy pár kovi ubit egy nagy pohár kefírrel
- a kisfiam nutellás kenyérkét majszol, meghagyja a felét...
- újabb ima következik - mert már a fél hűtő odavan
- a férjem is megérkezik, terítek sebtiben, ahogy takaros
menyecskéhez illik... /bablevest kér.../
- záró imádság, hogy amit megettem, csak a gyerekekre
legyen hatással, mégpedig pozitív értelemben
- fél óra szünet
- 25 perc elteltével hangosan megkordul üres gyomrom...
Szóval! A helyzet az, hogy míg elsőszülöttemmel nem voltak táplálkozási zavaraim, és az egész terhességem alatt példás módon 4 kilót híztam, és a szülés után 9 kilóval lettem könnyebb, most attól tartok, hogy az első négy kiló már fel is jött... Jaj!
Imaharc fog következni. Sajnos most még böjtölni sem böjtölhetek magamért, úgyhogy kedves hívő testvéreim, ha Isten a szívetekre helyezi, megköszönöm ha elmormoltok értem időnként egy közbenjáró imát. Mert még úgy járok, hogy emelődaruval raknak a szülőágyra.
Segítség!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://remenyblog.blog.hu/api/trackback/id/tr341368082
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek