Ismét itt vagyok. Rengeteg oka volt, hogy sokáig nem adtam hírt magam felől, és nem publikáltam semmit. De most már talán a viharfellegek nem tornyosulnak úgy felettünk. Bevallom nehéz időszakon vagyok túl, Isten segítségével azonban, akinek nem tudok elég hálás lenni, hatalmas szabadításon mentem, mentünk keresztül a férjemmel.
Itt, Biharkeresztesen a román-magyar határ mentén élni nagy lelkierő és bátorság kell. Isten nélkül már rég feladtuk volna. Hosszú időn keresztül - évekre gondolok - nem volt látható gyümölcse a szolgálatunknak, ám most úgy látszik, megnyílt az ég felettünk. Az Atya áldó keze a fejünk felett van, komoly és mély megtérő szívek csatlakozhattak az elmúlt hónapokban a közösségünkhöz, akik őszinte szívvel ragaszkodnak Megváltójukhoz.

Kegyelem látni, mikor valaki Istenhez köti az életét, hiszen a fő feladatunk a magvetés, és hogy ki arat majd a kellő időben, Isten a tudója. Mi mégis láthatjuk ezt, és imádkozunk mindenkiért, hogy erősödjön Krisztus ismeretében, szeretetében és tapasztalja meg életének minden kis szegletében, hogy Jézus Krisztus milyen nagyszerű.

A személyes életünkben is áldás-felhőbe érkeztünk, hiszen hat hetes kismama vagyok, és izgulunk nagyon, mivel az ultrahangon mintha kettő baba lenne... hm! Vidám dolog, de bevallom, kicsit összeszorul a torkom, ha belegondolok a dupla etetésekbe, dupla sírás-rívásba és peluscserébe. De nem panaszkodom, örülünk, titkon összekacsintva időnként a férjemmel, hogy nahát! Sosem hittük volna!

A kisfiúnk, Dani betöltötte a harmadik évét, és nagy erővel készül az oviba. Imád ott lenni, voltunk már egy-két napot, ismerkedni a környezettel, remélem nem lesz gond. Az alábbi képen ő látható Alberttel, óriásteknős barátjával.






Szóval ez történt dióhéjban velem, velünk. Nagyon jó újra írni, habár érzem, mennyire elszoktam tőle. Hiányoztatok ti is, ilyen mikor  az ember bizonyos időközönként torkig van a Blogter-világgal, de alapjában véve nem tud tőle /hosszú időre/ búcsút venni. A szív visszakérődzködik. Mazochista dolog. Tudja, hogy össze fog törni, de azért a néhány szép pillanatért megéri neki. Hát ezért jöttem én is. Szép estét mindenkinek!