Úgy szeretnék Fa lenni!
Minden levelemmel
óvón, szárnyként takarni
boldogat s boldogtalant,
reménykedőt, s úttalant, 

Úgy szeretnék Fény lenni!
Sötét ösvényeken,
fáklyaként sötétséget nyelni.
Apró gyertyavillanással,
remény hozó csillagsuhanással.


Úgy szeretnék Szárny lenni!
Mely alá befér a Világ,
melengetőn, óvón védeném.
Tollaim árnyékában nem félnél,
csendesen, biztonságban pihennél.

Úgy szeretnék Bástya lenni!
Hová a harc elől futnának haza.
A falaim ágyúgolyó nem szaggatná át.
Védelmező, biztos, erős,
nem ingadozó, otthonos, ismerős.

Úgy szeretnék Ember lenni!
Letérdelnék előtted, némán,
lábad nyújtván megmosnám azt.
Ha arcul csapnak, vissza nem adnám,
A Keresztet is megbocsátnám.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.