Karácsonyt ünnepel a nagyvilág egy hét múlva. Megtelnek a bevásárló-központok, a fák alják ellepik a drágábbnál drágább ajándékok, sütünk-főzünk, kisikáljuk a házat, hogy ragyogjon, akár a feldíszített fenyő. Most gondolhatná bárki, hogy arról fogok írni, hogy eközben elfeledkezünk mindazokról, akiknek nem jutnak finom falatok, meleg szoba és szerető család... de szerencsére erről mások már írtak helyettem, nagy örömömre. Nem jó elmenni szó nélkül a téma mellett. Az én cikkem azonban egy kicsit másról szól. Azt a címet adtam neki - és okkal -, hogy Hajléktalan szívek. Emellett könnyebb elsiklani figyelmetlenül, mint a padon, aluljárókban dobozokon alvó reszkető emberek mellett. Mert nem látható. Ott benn, a lelkünkben zajló folyamatokról szólok. Vajon a Szívünknek van e hajléka, vagy otthontalanul bolyong ezen a kies, kegyetlen és rideg világon? 

Miért gyújtunk gyertyát? Mert szép? Mert fényt ad? Mert az olyan romantikus? Mert enélkül nincs Karácsony? Annyi a fájdalmas szívű, magányos, szomorú ember, hogy megszámlálni is lehetetlenség lenne. Céltalanul és reménytelenül ülünk a kis kuckóinkban, /kinek-kinek mennyi adatott mérték szerint/, és bámuljuk a tévét, talán elrágcsáljuk a mákos bejglit, meg jókat társasozunk, játszunk, /és félreértés ne essék, ezeket itt fenn talán mi is tesszük majd, mert jó és szép dolgok, hiszen együtt van a család/...

De vajon ott benn, a szívünk mélyén minden rendben van? "Otthon" vagyunk? Van e olyan személy az életünkben, akire számíthatunk, segíthet nekünk, és akit mi is segíthetünk?

Él e a szívünkben Valaki, akinek otthona lehet, ha engednénk? Vagy inkább magányosan és csüggedten éljük túl az ünnepeket, aztán vissza a mókuskerékbe? Van kiút. Megszületett, kétezer évvel ezelőtt, be lehet Hozzá térni Melegedni, kaphatsz forró Italt, és ölelést, jó Szót, Szerető Családot. Mikor leszeded Karácsony elmúltával a fát, Ő garantáltan nem költöztet ki téged a Hajlékból. A szíved öröklakást kaphat Szent Hajlékában, Szárnyai ölelésében. Boldog Karácsonyt!

A dal címe: Sokszor úgy érzem... 

A bejegyzés trackback címe:

https://remenyblog.blog.hu/api/trackback/id/tr221368153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása