Nem indult túl jól a mai reggel. Az ébredés ismét túl korán érkezett, az üzeneteimet böngészve pedig újra rá kellett döbbennem, hogy nem a vér szerinti testvér az igazi testvér. Vannak sokkal közelebbi rokonaim is "Isten nyájában". Nem én akartam, hogy így legyen, de megtörtént. Nehéz Bárányként reagálni azokra a sértésekre, amit egy Birkának szántak, és sokszor nem is érzem magam ehhez elég erősnek. Nehéz megláttatnom az emberekkel, hogy amit ők naívságnak hisznek, az inkább szelídség, vagy valamiféle arra való törekvés. Nem vagyok tökéletes, rengeteg hibám, bűnöm van, de Isten bennem tökéletes, szép, és arra sarkall, hogy jobbá legyek Általa. Csak Tőle fogadok el kritikát, és tőle fogadom a fehér ruhát is. A széttört lelkemet is csak Ő tudja összeragasztani. Erről fogok most írni.

A Birkaságról:

1. Beállít három cigány kislány, hogy s.o.s. korrepetáljam őket, mert cirka 11 tantárgyból bukásra állnak. Veszek nekik tolltartókat, ceruzákat, körzőket, rajzlapot, füzeteket, és gyűrjük a hetedikesekkel a szorzótáblát, tanuljuk, hogy Brazília valóban egy dél-amerikai ország, és nem elírás. Heti két délutánomat adtam nekik hónapokig, hogy a kisfiam helyett velük legyek.

- jó jegyeket hamisítottak az ellenőrzőbe, csak hogy elfogadjam őket, és szeressem őket. Mintha egy bukott szamarat nem lehetne szeretni.

- Felém sem néztek sokszor hónapokig

- Akkor jöttek, mikor pénz kellett, vagy hogy nálam töltsék el az ellógott óráikat - csak szerették volna!

- Szilvi néni, ez fáj, az fáj !!! - és én boldogan meghallgattam őket.

Mindezekért hála és dicsőség az Úrnak, nem az én érdemem egyik sem. Az sem, hogy valahogy mégis átvészeltük ezeket az időket, és most mindhárman gimibe járnak, elsősök.

2. A szüleik sem különbek. A felnőtt nemzedék is csak akkor jön, ha kell neki valami. Az már nem is kérdés, hogy érdekből jövök Isten házába, fizessék ki a villanyszámláinkat, vegyenek a gyerekemnek gyógyszert, mert én nem tudok /mind hazugság/, szóval ezer módon kicsalni a "Birkáktól" pénzt.

3. A családom - a szűkebb - úgy gondolja, hogy én egy naplopó munkanélküli vagyok, amellett, hogy gyesen vagyok a kisfiammal és főállású gyülekezeti szolgáló a nap 24 órájában. A férjem szintén, aki ugye lelkipásztor, de ő is végül is csak egy munkanélküli, ingyenélő. Engem lehet lenézni, kigúnyolni, megbántani, mert ugye úgyis ráérek én a sebeimet nyalogatni a sok szabadidőmben.

Ezekért is - komolyan mondom - hála legyen az Úrnak! Pál apostol mondja, hogy mindenkor mindenért hálát adjatok, és én ezt így is gondolom. De azért Isten arra is tanít, hogy ne mulyák, vagyis ne Birkák legyünk, hanem Bárányok.

A Bárányságról:

Egy bárány arra megy, amerre a pásztor tereli. Csöndes, nem hallatja a szavát akkor sem, ha bántják, vagy ha nyírják. Behajtja a fejét az igába, és engedelmesen követi a vezetőt. Ilyen volt Jézus is, a Tökéletes Bárány, aki nem lármázott, mikor a "vágóhídra" kísérték. Csendben tűrte, hogy leköpdössék, megalázzák vagy megverjék. Akkor is csak annyit tudott mondani, mikor felszegezték a keresztre, hogy "Atyám, bocsáss meg nékik, hisz nem tudják, mit cselekszenek." Azt mondta, tartsd oda a másik orcád, ha bántanak. De Jézus másik arca nagyon is erővel teli és hatalmas. Nem tűri a bűnt, az igazságtalanságot és a jogtalanságot.

Szeretném megtanulni, hinni és meglátni egyszer magamban a Bárányt. És a legnagyobb csoda, ha mások is meglátnák Őt bennem. Nem kihasználni engem, mert ezt nem engedhetem, de használni. Bármikor, szívesen. Éjjel és nappal a szívem a gyerekeké, a rászorulóké és elesetteké. Szívből adom, és nem kérek érte semmit, mert már valaki - mindannyiunk helyett - eleget fizetett mindenért. Csak ne nézzenek Birkának! Ennyit kérek csupán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.