Az Úr ma reggel arra indított, hogy a Szellemi Harcról írjak. Annál is inkább, mivel ez most nagyon aktuális itt a Blogteren, sok kedves testvérkémmel egyetemben megtapasztalhattuk és akár jelen időben is beszélhetnék, hogy igencsak feltámadt a "szellemi twister" errefelé. Akik még nemrégen születtek újjá, talán nem tudják, hogy HOVÁ  is születtek újjá. Az Úr Szelleme üzeni, hogy nem egy békés jászolba... nem bölcsőbe, nem is pihe-puha ágyikóba...

Senki ne sikoltson most fel, ha kimondom, de:

HARCMEZŐRE!

Kereszténynek lenni sokan úgy hiszik, akik még nincsenek köztünk, hogy a "könnyebbik út". Talán nekik is elgondolkodtató lesz a bejegyzésem.

De előtte egy bibliai történet, a Bírák könyvéből:

"Felkele pedig jó reggel Jerubbaál - ez Gedeon - és az egész nép, mely vele volt, és táborba szállának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tőle északra volt, a Moré halomtól fogva, a völgyben. És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám MIdiánt; Izráel még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nekem! Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről. És visszatérének a nép közül huszonkétezren, és csak tízezren maradának ott. És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok. Vezesd őket le a vízhez, és ott megpróbálom őket néked, és melyikről azt mondom neked: Ez menjen el veled, az menjen el veled. De bármelyikről azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne is menjen. És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint a hogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak. És lőn azoknak a száma, akik kezükkel szájokhoz véve nyaldosák a vizet, háromszáz férfiú. A nép többi része pedig mind térdre esve ivott. És mondta az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták vala a vizet, és adom Midiánt kezedbe. A többi nép pedig mennen el, kiki a maga helyére."

Bírák 7:1-7

Szóval üdvözlök mindenkit a harcmezőn!  Alighogy felsírtunk szellemi értelemben, máris záporoznak a nyilak, dárdák, kövek, bombák, atombombák felénk. Mi meg nem tehetünk egyebet bébi-korunkban, mint hogy "Apu szoknyája" mögé bújva várjuk, hogy elüljön a vihar, és Védelmében tökéletesen bízva bizakodunk. És természetesen ebben a korban még "Apu" megadja ezt a lehetőséget, hiszen meg kell először erősödnünk, növekednünk, ki kell járni a "harcos-képzőt", hogy erős kardforgatók lehessünk. Így hagyja, hogy a nyilak, dárdák, és mindenféle gonosz fegyverek zápora Őt érje, elénk áll, nehogy sérülhessünk.

Telnek-múlnak a hetek, hónapok, évek. Kinek-kinek milyen gyorsan adja "Apa" a növekedést, és ki-ki mennyire éhes. Mert aki sokat eszik, gyorsabban nől, ezt tudhatjuk saját gyerekeink táplálkozási szokásaiból is. Barnabás pl. olyan, mint egy  kis "keselyű" - jó értelemben. Öt hónapos lesz, de a kis két kiló 70 dekás születési súlyából és 44 centijéből ma már semmi nincs - hat kiló és 62 és fél centi a "magassága". Jó étvágyú kisbaba, kezd rászokni a pépes ételekre, imádja őket, már nemcsak tejcivel él.

Nekünk is van szellemi táplálékunk, amivel etetnünk kell a szellemünket nap, mint nap, ha nem akarunk a születési súlyunkat tartani és megmaradni abban a bébi-állapotban, ahogy voltunk, mikor "megszülettünk" az Úrban. Ezért olvasunk Igét. Minden nap.

Képzeljük csak el, ha nem eszünk a való életben, meddig bírjuk vajon étel-ital nélkül? Néhány napig? Hétig? A szellemi kenyérrel is ez a helyzet, enni kell, hogy ne "haljunk éhen", de nem csupán ennyi a szerepe, hanem gyors és látható növekedést tapasztalhatunk az eszegetés, falás közepette.

Persze kegyelem, hogy ki milyen ütemben erősödik, Isten kinek-kinek így vagy úgy adja, a hit mértéke szerint. De növekedni azt kell.

Merthogy mint mondtam, az Ellenség biza támad. Nem alszik. Szünet nélkül záporoznak a tüzes nyilak a "sötét oldalról", és ha nem vagyunk felkészülve, leteríthetőek vagyunk.

Csatamezőre születtünk újjá, mint írtam, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki alkalmas arra, hogy harcoljon. Isten Gedeon történetében rávilágít arra, hogy mik is egy szellemi harcos katona harcba engedésének feltételei:

1. Aki fél, annak nem ajánlott a harctér.

"Aki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységről."

Hogy aszongya... tehát volt egy sereg a történetünkben, amely eredetileg 32 ezer fővel büszkélkedhetett. Szemben az ellenség, a midiániták táborában többszázezres csapat várakozik. Az Úr azt mondta, aki berosált, az mehet haza. Na, kapták is a cuccukat a katonák, mintegy 22 ezren!, és hazasétikáltak. Maradt akkor mennyi is...? Ha jól számolunk: 10 ezer fő.

2. Aki nem tartja az egyik szemét az ellenségen non-stop!, az se nem alkalmas a harcra.

"Mindazokat, akik nyelvükkel nyalnak a vízből, mint a hogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdeikre esnek, hogy igyanak."

Hogyan is iddogáltak ezek a derék katonák? No, az egyik csoport, ők voltak többségben, megpillantván a szépen csillogó tiszta vizet, fegyvert, pajzsot eldobván rávetették magukat a vízre, és térdre zuhanván boldogan lefetyelni kezdték azt. A másik kis maroknyi háromszáz fő azonban mást tett. Fél térdre ereszkedvén egyik kezükben a fegyver, fél szemük az ellenségen hajoltak a víz fölé és ittak. Isten haza zavarta a többséget, és a megmaradt háromszáz fős harcos csapatot találta alkalmasnak csupán a harcra, a győzelemre a midiániták felett.

Mit tett a nagyobbik csapat azzal, hogy mindent eldobálva lefetyelt? Nem csak hogy levette az ellenségről a szemét, ezzel mást is mond nekünk ez az igerész. A test dolgaival kezdett foglalkozni a szellemiek helyett. A test - az élet dolgaival való túlzott foglalkozás egy harcos számára tilos. Ha nem engedelmeskedünk a "Kapitánynak", hanem azzal vagyunk elfoglalva a harcmezőn, otthon mit főzött anyuci, vagy a szomszédom milyen bunkó, akkor az ellenfél akkorát fog mérni a kobakunkra, hogy kinyúlunk, mint a "húsvéti nyuszi". A szellemi harcos a szellemi dolgokkal kell foglalkozzék a harcban, éppúgy, mint a történelem nagy csatáiban a katonáknak. Képzeljük csak el, ha mondjuk a II. Világháborúban a katonák, akik a nácik ellen harcoltak, épp azon gondolkodtak volna, miközben géppisztoly és kézigránát, ágyúdörgés és repülőgépekből záporozó bombák sora hullik feléjük, hogy milyen jól esne most egy szelet dobos torta vagy egy grillcsirke-comb! Ugye, tudjuk a választ?

Szóval a harcra Gedeon történetében mindössze háromszáz fő bizonyult alkalmasnak! A midiániták serege pedig nem csappant meg ezalatt az idő alatt, míg ők egyre fogyatkoztak. Még a 33 ezer fő is kevés lett volna - emberi szemmel nézve, hogy győzelmet arassanak a másik táboron. Mégis, Isten úgy látta jónak, hogy így kell szembeszállniuk a másik féllel. Így, ezzel a bátor, szellemileg-testileg ép, hűséges kis sereggel. És Istennel szövetkezve legyőzték az ellenséget, mit legyőzték! Ripityává aprították őket!

Így van ez a mi életünkben is, kedves keresztény blogteres barátaim! Ne féljünk! Ne vegyük le a szemünket az Ellenségről, mert az nem alszik, mindig táplálkozzunk "helyesen és bőségesen", és ne az élet dolgaival, a test dolgaival legyen tele a fejünk a harc közben, hanem figyeljünk a Kapitányok Kapitányára, mit vezényel! Ha tűz, akkor tűz, ha vissza, akkor vissza! Garantált győzelmet csak így arathatunk, szövetkezve a Nagy Vezérrel, Jézus  Krisztussal!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.