Isten szerelmeseket keres magának. Ez a mondat akkor ragadott meg igazán, mikor egy nagyszerű könyvet olvastam, aminek a szerző pont azt a címet adta: Isten szerelmesei. Akkor még nem tudtam. Nem voltam vele tisztában mit is jelent szerelembe esni az Élő Istennel. Ismertem valamennyire a földi szerelmet, azt az érzést, milyen, mikor egy férfi iránt önt el az égető vágy és forróság, emészt el a hiánya miatt érzett fájdalom, mikor nincs mellettem. De ez valami más volt. A könyv szavai mögött rejtőző Szent Szellem lángra gyújtotta pislákoló mécsesem, fáklya lett belőle, és nem szűnő éhséget gerjesztett bennem, hogy többet, és többet Belőle. Nem elég néhány perc, nem elég néhány szó, nem elég egy Érintés Tőle, minden nap a KARJAI OLTALMÁBAN szeretnék lenni, ott megnyugodni, a lábait a hajammal törölni, a könnyeimmel öntözni, a kezeimmel az egekig érni, a számmal a leggyönyörűbb dalokkal áldani, szavaimmal szerelmes imákat suttogni, kiáltani Neki, a Leghatalmasabbnak, a Legcsodálatosabbnak, a Legnagyszerűbbnek, Aki az én drága mennyei Vőlegényem.

Tudtátok e, hogy a zsidó hagyományok úgy szólnak, hogy mikor a vőlegény eljegyzi a mátkáját, egy évre elmegy, hogy elkészítse, felépítse közös leendő hajlékukat. Mire a mennyegző elérkezik, a háznak állnia kell, és akkor megérkezik a Vőlegény, és hatalmas lakodalmat ülnek.

Jézus Krisztus mennyasszonya vagyunk, mi vagyunk a szerelmes Mátkája, és Ő elment, hogy HELYET készítsen a számunkra, hogy a nagy KIRÁLYI MENNYEGZŐN együtt ünnepelhessen velünk, a szerelmes mennyasszonyával.

Hogy mi a dolgunk nekünk, aráknak? Csinosítani, szépítgetni magunkat. Eszter királynő, akiről az Eszter könyvében olvashatunk többet, az esküvője előtt gyönyörűen felékesítette magát, és így várta a férjét, akit Isten helyezett mellé.

Jézus is ezt kérte tőlünk ebben az igerészben, az én drága szerelmesem. Ékesítsem fel magam mennyei ékszerekkel, amelyek drágábbak ezüstnél, aranynál, gyémántnál. Szeretni az embereket, magamat, segíteni az árváknak és özvegyeknek, ellátogatni hozzájuk, szolgálni a férjemet, a gyülekezetben a dolgomat ellátni szeretettel és őszinte szerelemmel Felé. Formálódom, alakulok, ahogy a SZERELMES LEVELEIT OLVASOM minden reggel és este, annyi mindent hagyott hátra nekem, hogy betelni sem tudok vele. Így szépülök, így alakulok át igazi mennyasszonnyá, TANÍTVÁNNYÁ. Még nem vagyok tökéletes, tele foltokkal a ruhám, de a mosakodás addig tart majd, míg egyszer ott nem állhatok majd Előtte, GYÖNYÖRŰ HÓFEHÉR MENNYASSZONYI RUHÁMBAN.

Addig is, a szerelmes szív olyan, mint a vízfolyás. Nem szűnik meg dicsekedni azzal a jósággal, kedvességgel és szeretettel, amit az Ő Vőlegényétől kap nap, mint nap. Ez az, ami mások szívében is szerelmet gerjeszthet Felé, így lehet követők, tanítványok megtalálására, elérésére csak esélyünk. Csak akkor, ha a mi szívünk Élő Fáklya, ami messziről Világít, és a vágy, ami eléget belülről, másokat is kívánásra ösztönöz.

Ezért kelek fel hajnalban, hogy már akkor az én szerelmesemmel lehessek, Hallhassam Szavát felém, személyes üzenetét, kedves dorgálását, vagy épp dicséretét, bátorítását. A Biblia nem titkos könyv, ahogy sokan tartják, hanem telve van az emberiség iránt érzett szerelemmel és féltő gondoskodással. A titok egyszerű, és meg is osztom veletek szívesen, ha kíváncsiak vagytok rá, miről is szól: Ő TÖBB!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.