Hálaadás napi történeti áttekintés

  Idén november 27-re, csütörtökre esik az amerikaiak egyik legnagyobb nemezti ünnepe, a hálaadásnap, azaz a Thanksgiving-day.  Mivel akárcsak az elmúlt években, idén is vendégségbe megyünk a családdal amerikai barátainkhoz hálaadásnapi vacsorára, úgy gondoltam, utánanézek végre, miért is adnak hálát ezen a napon minden esztendőben a tengeren túlon. Ezt találtam az ünnepről:

  1620. december 21-én ért partot a Mayflower Plymouthnál, fedélzetén több mint száz utassal: az első amerikai telepesekkel, akik vallási menekültként érkeztek az Újvilágba. Az első tél kegyetlen volt: a telepeseknek nem volt elég élelmük, rendes házaik, szervezetük nem ismerte a helyi betegségeket, így aki nem az éhség, vagy a hideg miatt halt meg, azt a tüdőbaj, vagy a skorbut vitte el. Ezekben a nehéz időkben a Wampanoag indiánok segítettek nekik: megtanították őket a kukoricatermesztésre, a juharszirup kinyerésére, és halászatra-vadászatra. A tavaszt a telepesek kevesebb, mint fele érte meg, ők azonban egész nyáron keményen dolgoztak, s ősszel a termés bőséges volt. A vezetőjük, William Bradford ezért ünnepet rendezett, amelyre az indiánokat is meghívták, és amellyel hálát adtak Istennek az új életükért. A lakomán a helyi és a magukkal hozott angol étkezési szokásokat vegyítették: vadpulykát ettek kukoricakenyérrel, vörös áfonyával. A hálaadást a következő években aratási ünnepként tartották meg Új-Angliában, bár sokáig nem volt egységes. A 19. században Sarah Josepha Hale, egy akkoriban népszerű női magazin szerkesztőjének szívügyévé vált a hálaadásnap nemzeti ünneppé tétele, s 1846-tól évente írt az állami vezetőknek ez ügyben. Sok idő kellett hozzá, de végül sikerrel járt: 1863-ban Lincoln elnök bevezette a hálaadás-napot, november utolsó csütörtökén. Ezt a dátumot Hale választotta, 1789-ben ugyanis Washington elnök november 26-án, csütörtökön tartott hálaadásnapot a függetlenség tiszteletére. Ez a dátum maradt meg 1939-ig, amikor Roosevelt november harmadik csütörtökére tette át az ünnepet, hogy ne legyen olyan közel a karácsonyhoz. Ezzel nem minden állam értett egyet, így végül 1941-ben november negyedik csütörtökén véglegesítették a nemzeti ünnepet.

Nem csak az Egyesült Államokban tarják meg a hálaadás napját: Kanadában október második hétfőjén ünneplik 1879. óta. Hálaadást ünnepelnek többek közt Japánban, Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken, Laoszon, Puerto Ricon is.

A hálaadás-nap ma az egyik legfontosabb ünnep az USA-ban, ilyenkor összegyűlik az egész család és a közeli barátok, hazautaznak a felnőtt gyerekek is a szüleikhez, hogy együtt ünnepeljenek. A nap fénypontja természetesen a vacsora, amelyet a ház asszonyai készítenek el. Étvágygerjesztőnek az aperitif mellett kis falatkákat fogyasztanak, majd leülnek az ünnepi asztalhoz. Az első fogás a leves: sütőtök- vagy kagylókrémleves a tradicionális. A fő fogás természetesen a töltött pulyka, amely mellé burgonya, kukorica, zöldbab kerül különböző módon elkészítve, valamint áfonya- és almaszósz. Ez után következik a desszert, ami almás vagy tökös pite, fagylalttal tálalva. Általában az étkezés után még órákon át az asztalnál marad a társaság, esetleg visszamegy mindenki a nappaliba, hogy beszélgessenek. Az ünnep egyúttal a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi: a következő héten már megtelnek a kirakatok a karácsonyi dekorációkkal, az utcák a karácsonyfaárusokkal, s az emberek megkezdik szokásos karácsonyi bevásárlókörútjukat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.