Mit is mondjak magamról...

Harmincas, kedves, nagyszájú, és szókimondó...Ez mind rám illik. És még persze sok negatív jelzővel is illethetném önmagam.Meg szeretnél ismerni? Nem biztos, hogy minden nap örömtelien dőlsz hátra a karosszékedben, miután elolvastad bejegyzéseimet, de néha remélem, igen. Tehát: van egy különleges útlevelem, amivel csak kevesen rendelkezhetnek.Csak egyetlen országba lehet vele beutazni, de oda nem mehet be bárki. Mennyei útlevélnek hívom, mióta megtértem, Isten kegyelméből, és befogadtam a szívembe Jézus Krisztust, immáron 11. esztendeje, teljesen más lett az életem. Sokan bolondnak néznek, megint mások boldognak!

Kersztény szemmel írok, élek és ízlelek. Ha más vagyok, ettől.

Gyesen vagyok drága Ajándékommal: Danikával, aki 2 éves. Férjem is van, ő Pali, aki időnként lelkeket ápol, időnként a szószéken látom viszont, illetve vasárnaponként és csütörtök esténként, időnként civakodunk, időnként összeborulunk, de alapjában véve nagyon-nagyon szeretjük egymást.

A gyerekek a szívügyem, tanítom is néha őket, jóra-rosszra, de elsősorban Isten Igéjére. Ha tehetném, szárnyaim alá gyűjteném minden kis árva tündérkémet, mint egy tyúkanyó. Hát ennyit most magamról... meg amit még a helyzet szül - folytatás a blogomban!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.