Andi hétköznapi asszonyka. Egész héten robotol a munkahelyén egy telefonos cégnél a marketing osztályon. Titkárnő. Hulla, napi 8-9 órában nyomatja, mellette ott a két gyerek, a férje, a kutyák... Három kis spániel kölyköt kaptak nemrégiben, megvan velük a gond bőven.

Péntek délután fáradtan esik haza, rittyent egy gyors Knorr-rafinériát, és már az asztal köré is sereglik a família. Eszegetnek. Aztán megy mindenki a fürdőbe, tévé elé, ágyba. Roskatag. Fáradt, szemei alatt táskák és sötét karikák.

A férje szintúgy. Nyomatja az ipart, kétkezi munkás ember, szobafestő, és annyi a megrendelése, hogy estére már csak az üveg sör kinyitása az egyetlen gondja, és erre marad csupán ereje. Az asszony megkönnyebbülten fordul a fal felé, mikor meghallja Döme horkolását....

Szombaton a család kirándulni megy. Nagy az izgalom, mennek a Bükkbe, túrázni, kullancsot összeszedni, élvezi a friss levegőt, a természet szépségeit. Végre együtt a család! Nagy dolog,  nem minden héten adatik meg ez az idill. A gyerekek virágot is szednek, piknik egy gyönyörű, árnyas réten. Tollasoznak is. Hazafelé nyál csordogál a kicsik szája sarkából alvás közben. Elfáradtak a nagy mókában.

Mosdás, vacsi, tévé, lefekvés. Apa megint gyorsan horkolni kezd. Andrea egy kicsit most morcos, de ő is a másik oldalára fordul, átgondolja a napon történt szép élményeket és lassan álomba szenderül.

Reggel csörög az óra... mi van???!!! Dehát vasárnap van, vagy mifene! - dörren fel Döme mély basszusa a takaró alól, és még jobban magára húzza. Aztán hirtelen váratlan dolgot művel! Felkiált!

- Te jó ég, ma van az Úr napja! Ébresztő, asszony! Vár a gyülekezet! Sok a dolgunk! Vasald ki az öltönyömet. - Andrea kipattan az ágyból, tip-top beágyaz, összeszedi a szennyest, és rutinosan beindít egy adag mosnivalót. Vasalás közben a gyerekeket nézi. A kanapén ücsörögnek és szokatlan dolgot művelnek: a Gyerekbibliájukat forgatják! Kicsit elgondolkodik ezen, de annyi a tennivalója, hogy úgy véli, ezeknek a furcsa jelenségeknek ráér később is utána járni.

Döme BOROTVÁLKOZIK! VASÁRNAP! Jó illatú puszit nyom felesége nyakára és tovább libben, levéve a polcról a Szentírást. Márk evangéliumát olvassa!

Andrea nem győz ámulni. Mi történik itt?! - de csak vasalgat és vasalgat serényen tovább.

Valamit elfelejtettem! Valamit elfelejtettem! - hajtogatja magában. - Tuti, hogy erre a napra valami mást terveztünk...!

De semmi értelmes nem jut az eszébe. Kész a vasalás, elpakol, zuhanyzik, hajat mos, sminkel. A gyerekek is felöltöztek már, Döme is olyan, akár az esküvőjük reggelén. Üde, friss és fiatalos. Andrea szívét átjárja a szerelem. De rég is éreztem már ezt! - gondolja boldogan.

Elindulnak. Együtt. Az Úr házába...

És akkor Andrea hirtelen kinyitja a szemét, felül az ágyban, és megdöbbenten veszi észre magán a hálóingét. Döme mellette szuszog, és ahogy az órára pillant, már elmúlt kilenc is. A gyerekek a szomszéd szobában Pokémont néznek, a nagyobbik műzlit rágcsál, tej nélkül, ahogy szokta, a kicsi még az ágyban kuksol.

- Szívem! - hajol férje feje fölé, hogy egy jóreggelt puszit nyomjon a homlokára.

- Mi van...?! - hallja Andrea a mély, bosszús hangot a takaró aról. - Menj a....-ba!

Andrea szomorúan megy összeszedni a szennyest, rutinszerűen berakja a mosógépbe, elindítja, és beáll a zuhany alá.

Igen! Igen! Kiált fel magában ujjongva! Eszembe jutott! Tudom már, mit felejtettem el!

Kikiált a zuhany alól:

- Gyerekek! Ma úgy készüljetek, hogy megyünk a ki a kertbe! Kapálni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.