Mint magányos fa a pusztában. Így nőttem én fel Nálad. Tegnap este belémnyilallt a hála Feléd. Valójában Illésként tartottál hosszú időn át, és hollók által tápláltál. Soha nem korgott a gyomrom, soha nem volt száraz az ajkam. Ha sírtam, ruhád szegélyével törölgetted a szemeim, ha esett, szárnyaid árnyékával takargattál be. Éjjel angyalokat küldtél, hogy ne féljek a "farkasoktól", ha tűzött a nap, a lombot megnövelted a fán, alatta menedéket találtam. Ott jártál-keltél velem, szóltál, ha kértem, csendben hallgattál, ha arra volt szükségem. Kézen fogva járni tanítottál, és egyszer csak sikerült egyedül is elindulnom. Erőt adtál térdeimbe, izmaimba, és álltam. És aztán a hangomat kérted. Neked adtam - a szívem után - könnyedén. Minden nap elmondtad azt a szót, amit annyira szerettem hallani Tőled: Szeretlek!

Kéz a kézben járkáltunk sokszor, és csak hallgattalak. Sokszor a Lábaid elé borultam, és csak sírtam, annyira telve volt a szívem csordulásig a szerelemmel Feléd, a hálával, hogy TE soha nem hagysz magamra. Azt mondtad. Kegyelmet kaptam.

Volt, hogy a Fa alatt ücsörögtem Veled, ölemben a Leveleidet olvasgattam, és te mosolyogva mutattad ezt és ezt a sort, miért írtad nekem. És én visszanevettem Rád. Megöleltél. És én repültem a Karjaid közé.

És volt egy nap, mikor egy szikla pereméhez vezettél, akkor is fogtad a kezem. Azt mondtad, ne féljek, csak bízzak Benned. Mivel a Barátom voltál, elhittem Neked, hogy semmi rosszat nem tervezel velem. Odaléptünk a szikla pereméhez, nem messze a fától, ahol felnövekedtem, ahol játszadoztam Veled, ahol annyi szép percünk volt együtt.

Valami szokatlant súgtál a fülembe amikor odaértünk a szirt széléhez.

- Repülj! - és elengedted a kezem. Értetlenül néztem vissza Rád, eleredtek a könnyeim. Nem értettelek, életemben először nem értettelek, mit akarsz ezzel mondani.

És Te újra azt mondtad, mosolyogva, bátorságot öntve belém:

- Repülj! - és akkor észrevettem, hogy a félelem tovaillan belőlem és erő árad belém. A bizalom, a sok év, amit együtt töltöttünk, a sok élmény lepergett szemeim előtt a Nagy Ugrás előtt. Visszanéztem rád, Te továbbra is mosolyogtál. Nagy levegőt vettem, szemem behúnytam, és "ugrottam".

Még hallottam, ahogy utánam kiáltod:

"Végy most erőt, ne félj, csak higgy!"

Zuhanni kezdtem. Gondoltam, valaminek történnie kell, mert Te még soha rosszat nem akartál nekem. És akkor egyszer csak megtörtént. Hátranéztem, és láttam - szárnyaim vannak, lelki szárnyaim, és suhanok a Széllel. Fel a hegyre, le a völgybe, erdőkön-mezőkön át repültem, láttam a nagy szomorúságot a világban, a sok magányos embert, akik egyedül üldögélnek a maguk fája alatt a pusztában. Megértettem, mit akar az én drága Barátom tőlem.

Ismeretlen fájdalom nyilallt a szívembe, ahogy visszaröppentem Mellé a szikla tetejére. Ott várt, ahogy ígérte. Most nem mosolygott, nagyon komoly volt a tekintete, úgy nézett rám, ahogy még soha. A szemeiben ismeretlen tűz lángolt.

- Érzed? Érzed azt, amit Én? - kérdezte. Bólintottam, szólni nem tudtam, annyira szorította a torkomat a sírás.

- Menj! Mondd el nekik! - mondta a kezemet megfogva. Lerogytam Elé, nem bírtak el a térdeim. - Mit, Uram? - de tudtam a választ.

- Hiszen tudod. - bólintottam ismét, megsimította az arcom, és egy papírlapot mutatott, a Könyv lapjairól.

Ez állt rajta:

"Menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népeket."

- Ó, Uram! Akkor vége...? - kérdeztem szomorúan, az eltelt évekre gondolva, mikor olyan bensőségesen velem volt minden percemben hűségesen. Megrázta a fejét, és egy dalt kezdett énekelni nekem. Csodálatos hangja zúgott, zengett, túl a bérceken, a hegygerinceken, a tengereken, és én csak ámultam. Megértettem, mit szeretne. Nem búcsúzni, csak Előre segíteni engem.

Ahogy távolodtunk egymástól, és elindultam arra, amerre mutatta, furcsa mód minden lépésnél még közelebb és közelebb éreztem magamhoz. A hangja még erőteljesebben dalolt bennem. Már nem sírtam, megpillantottam az első embert, aki nem messze tőlem, egy magányos akácfa alatt ücsörgött. Leültem mellé, és megöleltem. És énekelni kezdtem neki ezt a dalt:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.