Vannak olyan emberek, akik akkor érzik jól magukat, ha rácsok veszik őket körül.

Vannak olyan emberek, akiknek szinte hiányoznának ezek a rácsok, ha nem vennék körül őket.

Vannak olyan emberek, akik a rácsok mögött egy látszatvilágban élnek, látszat-házasságokat tartanak fenn, látszat-karriert építgetnek, látszat-házaikban élik látszat-boldogan az életüket, mosolyognak, pedig belül sírnak, sok ember veszi őket körül, de mégis olyan magányosak, mint az ágon a kis verebecske. Ha bárki rájuk néz, észre sem veszi rajtuk a maszk mögött rejtőző őszinte szomorúságot, sőt, már-már annyira jól sikerült náluk az álcázás, hogy mesterséggé nőtte ki magát a mindennapjaik során.

Vidáman forgatják a fakanalat, rotyog a kaja a fazékban, estére tip-top a lakás, a három gyerek az ágyban, a bankszámla nem óriási, de nem ad panaszra okot, a férjünk/feleségünkkel a házasélet is rendben, szeretet, szerelem... de csak LÁTSZÓLAG!

Mi is van emögött valójában...?

Valójában ordíthatnékjuk van az életüktől, torkig vannak az egésszel úgy, ahogy van, a gyerekek kezelhetetlenek, tojnak a fejére, a férj/feleség csalja, ha épp nem nővel, akkor a munkájával!

És az a hatalmas ŰR ott benn a szív mélyén???? Az a baj. A nagyon nagy baj.

Aztán nyúl az ital után. Az első korty kemény. Égeti, marja a torkot, az íze pedig pocsék. A második és a harmadik kóstoló után azonban bólint, és gondolja: meg lehet ezt is szokni. Csak annyit iszom majd, amennyit én akarok, és az majd talán segít. Itt benn. A szorító érzés talán elmúlik majd, ha enyhítem a tüneteket.

Aztán néhány hónap, és már nem az ember irányítja az italt, hanem az ital irányítja az embert.

Persze van, aki ennél keményebb "enyhítő" szereket keres magának. Drog, gyógyszerek, pornográfia, szexuális partnerek gyors váltogatása, pénz, karrier túlhajszolása! És még sorolhatnánk...

De mi van azzal az ŰRREL ott benn a szív mélyén? Ugye érezted már? Ugye tudod, miről beszélek?

Van egy KULCS, ami beleillik a ZÁRBA.

De ahhoz nem lefelé, hanem felfelé kell tekinteni. Fel, a problémák fölé, a gond okozta fellegek, a viharfelhők felé. És térdet kell hajtani.

Nincs olyan földi pótszer, ami enyhíteni tudja azt a fajta kínt, amit érzel. Tudom, miről beszélek, hidd el. A lejtőn megállni a legkönnyebben a térdeinken tudunk. Borulj térdre, mielőtt kiborulnál! Én szeretettel - ezt ajánlanám!

Nem kell rácsok mögött leélnünk az életünket, mert SZABADSÁGRA  lettünk teremtve, elhívva. Ahogy az égi madárkák repkedhetnek láncok nélkül, úgy mi is repülhetünk a SZELEK SZÁRNYÁN.

Isten azt szeretné, ha mindannyian megtanulnánk repülni. Ő a sasmama, mi a sasfiókák. A szikla pereménél szelíden taszigál, mert félünk a mélységtől, Ő is jól tudja. De ha megengedjük Neki, hogy azt tegye velünk, amit akar, meg fogjuk tapasztalni a REPÜLÉS szépségét. És ha még nem úgy működik a szárnyunk, ahogy kell? Hát mit tesz a valóságban a sasmama, mikor fiókái zuhanórepülésbe kezdenek? Alájuk száll, és elkapja őket. Isten is ezt teszi velünk. Alánk röppen, és a tollaival betakarva oltalmaz. Aztán persze megint buzdít minket, hogy rajta, próbáld újra, most sikerülni fog! És egyszer! Barátom, egyszer sikerülni fog! Repülni fogsz, de IGAZÁN! LÁNCOK NÉLKÜL!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.