Vígasztalás bűnbánatban

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni a gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül."

Zsidó 4:15-16

Azt gondolod, hogy elhagyott? Hogy már végleg megharagudott rád? Hogy már betelt nála a poharad és nincs megoldás a bűnből? Hogy nincs szabadulás? Hogy nincs visszatérés és megnyugvás? Hogy nincs már számodra békesség?

Azt hiszed, olyan bűnöket követtél el, amit már senki, beleszámítva az Élő Istent is, nem tud megbocsátani? Úgy hiszed, Istent már nem érdekled? Megúnta az újra és újra hozzá való nyüszögésedet és vonyításodat? A panaszkodásaidat?

Van egy jó hírem a számodra! Isten, aki hozzá fordul, azt Ő soha nem küldi el. Mindegy, hányszor tesszük ezt, havonta, évente, vagy napjában többször. Hozzá mindig lehet menni. Ő az egyetlen személy, Aki mindig szívesen meghallgat, mindig szívesen megbocsát. És hogy hogy tekint ránk? Nem miattunk, hanem az Ő Fia, Jézus Krisztus miatt, Rajta keresztül lát minket, úgy néz ránk rajta keresztül, mint egy üvegen. Köztünk és az Atya közt ott áll a feltámadott Krisztus, és minden bűnünk megbánása után felemeli átszegzett kezeit, és mutatja, hogy Ezért, Atyám, bocsáss meg neki! Mert én már meghaltam ezért a bűnért is! És az Atya természetesen megbocsát. Hogy miért? Mert ilyen. Mert Ő maga a Kegyelem!

Krisztus meghalt a kereszten a múltunk, jelenünk és a jövőbeli bűneink miatt is! Ez persze nem jogosít fel minket arra, hogy ennek tudatában nyugodtan bűnözzünk! Sőt! Az iránta érzett hálánk és szeretetünk kell, hogy munkálja a megszentelődésünket, hogy minden napon igyekezzünk egyre jobban hasonlatossá válni Őhozzá. Szóban és tettekben egyaránt. Ha valaki jó hozzánk, azt igyekszünk nem megbántani. Igyekszünk nem tenni olyat, amivel megszomoríthatjuk. És ha végül mégis elbuktunk, úgy kell hozzá fordulni, olyan gyermeki szívvel, mint a gyermekeink fordulnak hozzánk, mikor rosszat csinálnak. Őszintén és tisztán. Remélve az ölelést és a feltétel nélküli szeretetet.

Én tudom, hogy így szeretnek, sokat engedtek el, valószínűleg ezért. Az Írás is beszél róla, hogy akinek többet engedtek el, az jobban szeret. Tudom értékelni a kegyelmet, ami minden reggel rámmosolyog újra és újra. Tudom értékelni a vígasztalását és békességét, ami erőt ad végigcsinálni a napomat. És mivel ennyi mindent elengedtek, jobban tudom bánni, ha valami olyat teszek, amivel megbánthatom. Nagyon-nagyon sajnálom, ha fájdalmat okoztam neki.

Így forduljunk hozzá minden nap őszinte reménységgel és bizalommal, ahogy a fenti igevers is bátorít rá minket! Ne féljünk Istentől, ő nem haragvó, hanem féltőn szerető és megbocsátó. És ennek legnagyobb bizonyítéka a Golgotai Kereszt.

Legyen mindannyiunknak gyönyörű a napja! És ragyogja be Isten szeretete!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.