Ma reggel már sokkal jobb hangulatban ébredtem. Az éjszakát is végig tudtam aludni, ami nálam nagy szó, mert sokszor hajnali fél kettőkor már kukorékolok, és ha tehetem, mert képtelen vagyok visszaaludni, írogatok vagy olvasgatlak benneteket. Talán nem is sejtik sokan, mennyi erőt, vígasztalást, bátorságot lehet meríteni az írásaikból, és aztán nem beszélve a vicces és kifejezetten szórakoztató bejegyzésekről, amiből meg sosem elég.

Szeptemberben múlt egy esztendeje, hogy ide érkeztem, és az elején nem ment minden simán. Ez részben az én hiperérzékenységemnek, részben néhány bloggoló társam rosszindulatának, vagy az ismeretlentől való tartózkodásnak volt köszönhető vélhetőleg. De már nem boncolgatom a múltat, előre szeretek nézni. Most is vannak időnként viharfellegek felettem, de megtanultam a sallangot nem figyelembe venni, és az igazi, értékes hozzászólásokat, írásokat pedig feljebb magasztalni magamban. Értékelem ezt a helyet. Próbálkoztam máshol is kiönteni a szívem, de ti egy nagyon speciális társaság vagytok, mindenki külön egyéniség, egy kis művész /vagy éppen nagyon is nagy!/, és legtöbbőtök ezt alázattal és szerényen műveli, és nem győzök tanulni tőletek olykor.

Soha nem törekedtem arra, hogy annyira populáris legyen, amit írok, hogy mindenki szeresse, elfogadja. A kezdetektől szerettem volna, ha önmagam lehetek, ha nem azért olvasnak mások, mert azt írom, amit hallani szeretnének. Ehhez igyekszem a mai napig hű lenni még akkor is, ha olykor bizony sikerül felkavarnom az állóvizet. Tudom, hogy az én írásaim sokótoknak nagyon furcsának tűnnek, merésznek vagy fanatikusnak, ellenben ahogy telik az idő, remélem hogy meg fogjátok látni, én is éppolyan egyszerűen élő, gondolkodó lény vagyok, mint bárki más ezen a bolygón, csak egy apró kivétel van: Istent, akit szeretek, a legkomolyabban veszem az életemben. Nem csak félvállról, Ő nem csupán az életem része, hanem Ő az Ura és mozgatója minden dolognak, amit teszek vagy mondok. Nem mondom, hogy mindig sikerrel járok, hiszen ember vagyok, de az indulat mindig onnan igyekszik kifelé belőlem.

Szeretem tehát ezt a helyet, és őszintén szeretlek benneteket. Jó, hogy vagytok, hogy itt lehetek, ameddig ezt Isten megengedi az életemben.

U.I.: Nézzétek el nekem nyálas, csöppenős bejegyzésemet, aminek minden szavát komolyan gondoltam persze, csak a fogalmazás nem úgy sikerült talán, ahogy szerettem volna, jelen állapotomra való tekintettel!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.