Búcsúzom. Sok ilyen írást olvastam itt tartózkodásom idején, ami ezzel a szóval kezdődött, vagy legalábbis tartalmilag kb. így fogalmazott az illető. De nem gondoltam volna, hogy jómagam is eljutok idáig, pedig őszintén szólva nagyon szerettem itt írni. Mégis így tartom helyesnek, ezzel van békességem, nem kívánok többé vitába bocsátkozni senkivel, akinek nem tetszett személyes okokból, amit írtam. Igazából ez bosszantott a leginkább, hiszen a legtöbben nem is ismertek, és akik hosszú ideje - évek óta ismernek -, azoknak is okoztam már meglepetést, nem vagyok olyan ember, akit be lehetne skatulyázni. Becsmérelték a hitemet, mi több, megkérdőjelezték a Krisztushoz való tartozásom valódiságát, /ami önmagában még nem lenne sértő, hiszen szabad országban szabad véleménnyilvánításunk lehet/, ám egyesek tovább merészkedvén még azt is megengedték maguknak ebben a fene nagy "demokráciában", hogy alulássák a szakmai hozzáértésemet, emberi és erkölcsi normám, amit képviselek. Ezt viszont már nem kívánom elhordozni. Krisztusért szenvedni kiváltság, és bár pokoli nehéz sokszor, de megtiszteltetés. Hiszen Ő többet szenvedett értem - minden embert beleszámítva a földkerekségen. Ám nem engedem meg, hogy olyan emberek, akik a TISZTELET - kifejezést még az értelmező kéziszótárban sem találnák meg, nem hogy alkalmazásukról fogalmuk lenne, úgy gondolják, hogy kioktathatnak, lebecsmérelhetnek, kiforgatják a szavaimat, de persze "nem" szándékosan. Ehelyett vádlottak padjára ültettek páran, mintha valamiért is mosakodnom kellene, és úgy gondolták, nekik joguk van. Mindenhez.Hát nem, kedves "barátaim"! Nagy tévedés. Isten előtt mondom, és nekem erről számot kell majd adnom, hogy nem követtem el semmit, amiért rosszul kellene magam éreznem. Önvizsgálatot szoktam tartani, nem vagyok tökéletes, és ha valami hibát követek el, vagy megbántok valakit, bocsánatot kérek. De most nem így áll a dolog. Bármennyire is - szinte hallom az ellenvéleményeket. Ami benneteket - kedves rágalmazóim - bosszant, az nem más, mint a viszkető fületek, hiszen nem bírja elviselni az Igazságot, csak az okkult, sötét és rendkívül széles utat, ami - mindenki tudja, hová vezet. Egyenes úton. A ti dolgotok. Én nem szólok bele, ahogy soha nem is mentem egyikőtök blogjába sem, hogy inkvizíciót tartsak, persze csak átvitt értelemben, soha nem kommenteltem senki írásánál, hogy elég ezekből a hülyeségekből, térj meg, vagy ehhez hasonlók. Az viszont, hogy a saját blogomban hogyan vallom meg a hitem, Kiről vagy miről írok, csakis rám tartozik, arról írtam, Akiben hiszek, Akihez tartozom, Akit a legfontosabbnak tartok a világon.

Hadd szóljak azokhoz is, akiket őszintén tisztelek és szeretek! Kedves Esperigi, Ynah, Spagi, id. Veress Ernő, Mr. Sweet, Realface, Bee Free és Kamilla! Sajnálom, hogy itt kell hagyjalak benneteket, nagyon szerettem az írásaitokat, és ígérem, hogy lelkes olvasótok leszek ezek után is. Vigyázzatok magatokra, és ne hagyjátok magatokat, ahogy én. Talán gyávaságnak tartjátok, hogy elmegyek, de nagyon megviselt az utóbbi hét hozzászólóinak viselkedése. Túlcsordult a pohár. Kívánok nektek nagy szívet, hogy beleférjen a világ, és lelkes tollat, ami vígan repül a papíron, értékeket öntve ki magából!

Őszinte szeretettel és tisztelettel: Hajnaliszellő