Nem értek a politikához. Nem is szeretnék és nem is tudnék most olyan szakmai dolgokat megfogalmazni, amit a politilógusok. Csak érzek, élek és csóválom a fejem. Tegnap Sólyom László köztársaságunk elnöke beszédét épp élőben kaptam el, mikor az egyik csupán híreket szolgáltató csatornára kapcsoltam délidőtájt. Megkönnyeztem a beszédét, talán azért, mert most döbbentem igazán rá, hová is jutott ez az ország. Hová is jutott a Parlament, a képviselők, a kormány, vagy mindegy, hogy nevezzük. Mi, emberek. Valóban elérzékenyültem, mert úgy éreztem, valami olyan dolog történt egy pillanatra, hogy az elnökünk nem csak egy olyan fickó, akit marionett figuraként lehet mozgatni, hanem dönt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.