Tegnap kicsit elszomorodtam. Ismét az emberi gonoszságon, rosszindulaton. Mennyire szeretjük félreérteni direkte és kibelezni a leírt szavakat, és mondhatjuk, hogy hát persze, hogyne, mi mást, hiszen csak a leírt szó van előttünk, a másik személyisége ezen keresztül egy rejtvény megfejtésével vetekszik. Rejtvény lennék? Mindannyian azok vagyunk. Vannak köztünk olyan emberek, akik nem rejtenek semmit véka alá, őszintén megnyílnak mindenki előtt, de mégiscsak megfejtést igényelnek... Ők a sebezhetőek. Aztán vannak olyan személyiségek, akik a ravaszságuk mögé rejtik el igazi sebezhetőségüket. Vannak olyanok, akik a trágárságot vették fel, mint a farsangi maszkot. Annyira elfelejtjük a szájber térben, kik is vagyunk, hogy az egész egy nagy álarcosbálhoz kezd már hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy míg egy ilyen maszkos buli csak ideig-óráig áll, itt a blogterben már egyeseknek az arcára nőtt a műanyag máz. Ez van. Ha valaki őszintén önmaga, nagyon rosszul jár, nem hiteles és nem hihető, amit ír vagy mond.

Ha valaki igazat mond - gyanakszunk.

Ha valaki jószívűen szól - biztos cinikus.

Ha valaki igyekszik nem megbántani mást - nyálas vagy seggnyaló.

Ha valaki igyekszik megőrizni a hitét - hittérítő eszement, ki vele!

Ha valaki szereti a társát - majd elmúlik, kis naív.

Ha valaki szeret tanítani, szereti a munkáját - nem normális.

Folytathatnám a felsoroltakat, de szerintem mindenki tudja a maga verzióját, és annyi a klassz szerző a blogtérben, hogy bárki tudna frappánsabban fogalmazni

Ja, igen, erről is eszembe jut valami:

Nem vagyunk mindannyian írók, költők, újságírók, akik betérünk ide a blog világába, és írogatni kezdünk. Lehet, a bizonyítványainkban sokunknak jelese van irodalomból, és ez jórészt talán némi műveltség, némi tudás, némi szorgalom, de nagyrészt a könyvek, írás szeretetének a jele, nem vagyunk profik. Én biztos, hogy nem gondolom magam többnek,  sem nem is tudom mivel illettek már itt kedves hangon emberek. Csak egy lelkes amatőr vagyok, aki szeret hangot adni a gondolatainak, és a vele, körülötte történt eseményeknek. A valódi újságírást ráhagyom a szakemberekre.

Az építő jellegű kritikát viszont nagyon értékelem, szeretem és el is várom! Szerintem ezzel minden jólelkű blogteres így van. A trágárság, a gonoszság, és a fent említett durvaságok viszont nem tűrnek tintát, én is csont nélkül törölni fogom, akárcsak Ynah írta egyszer egyik számomra kedves írásában.

Lehet velem beszélgetni, sőt, szeretnék! Mi lenne, ha megismerkednénk egymással, és aztán vonnátok le a konzekvenciákat? Szívesen beszélgetek, bárkivel, sőt, majdnem bármiről, nyilván a vulgaritást felejtsük el, de ezen kívül nyitott vagyok bármilyen témára.

De az is oké, ha nem szeretnétek velem szót váltani, legyen, hiszen Isten adta jogotok, hogy azzal osszátok meg gondolataitokat, akivel akarjátok. Nem leszek ettől megsértett, megbántott, azért egy szűk, bár annál értékesebb baráti kör ölel körül nap, mint nap itthon, nem fogok a Tiszába ugrani emiatt.

Csak könyörgöm, ne értsétek szándékosan és folyamatosan félre az írásaimat, mert nem vagyok olyan, mint gondoljátok! Isten elég nagy szívvel teremtett - ennek sokszor a levét is iszom -, amibe oly sok ember belefér.

Hadd zárjam soraimat két kedves idézettel, ami szerintem nagyon ide passzol:

"Igazi lelkünket akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."

József Attila

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.