Érdekes jelenséget figyelhettem meg Dani fiam viselkedésében mostanában. Akár, mint Csernus Imre, vagy Zigmund Freud barátunk, megértőn bólogatva /ühüm, ühüm.../ leültem bőrfotelembe, és buzgón jegyzetelni kezdtem, mikor gyermekem a földhöz vágta magát és vad üvöltésbe kezdett a Thomas a gőzmozdony legújabb epizódjának végén. Eleinte csak akkor kezdődtek hisztériás rohamai, mikor a kareoki-s dal a végéhez ért, mostanra már a dal felcsendülésével egyidőben jönnek nála a rohamok. És még csak két éves múlt. Gondoltam, ez egy olyan mérvű dühroham nála, amit "kezelni" kell, méghozzá frissiben, így kisfiam most a Thomas-elvonókúrán vesz részt, súlyos delíriuma van. Gondoljatok rá szívetekben, hosszú még az út hazáig...

De komolyra fordítva a szót, természetesen nem vagyok saját gyerekem pszichológusa, sem börtön őre, annál is inkább, mert ezt a mesét még én is kedvelem. Na, nem vagyok oly nagy rajongó, mint Dániel, de mivel napjában legalább háromszor meg kell néznem vele, így vettem a fáradságot, és utánanéztem, mit is bámultatok vele. Merthogy úgyis az én hibám. Ő még kicsi, hogy eldöntse, mit akar nézni. Szóval, Thomas, Percy, Henry, Gordon és a többi kis cuki gőzmozdony végre értelmes dolgokat tanít a gyerekeknek, mind erkölcsileg, látványban és zenében úgy látom, ez az egyik olyan sorozat legkisebbjeinknek, amit jószívvel ajánlhatok bárkinek. Csak jót fog a gyerek leszűrni belőle. A szeretetről, barátságról, segítőkészségről, hazugságról, felejtésről, ünneplésről, és még felsorolni is nehéz lenne, mi minden érdekes és az embereket érintő fontos témáról szólnak a történetek.

Ami viszont már számomra is megdöbbentő, az a meseőrületre felépült iparág. Ha az ember lánya a sorozat honlapjára látogat, valóban elképesztőek a Sodor szigetét megvásárolni szándékozó szülők számára az árak, de a termékek sokfélesége is. Lehet kapni kérem szépen bögréket, kirakókat, vonatokat, síneket, pc-s játékokat, pólókat, szerintem már gyártják a Thomas-os vécépapírt és kisbugyikat is. És persze borsos áron, újfent megemlíteném. Az ember gyereke pedig - miközben kisfia, kislánya ott fetreng a szőnyegen naphosszat, mert véget ért kedvenc gőzpöfögősének röpke öt perces epizódja, igyekszünk a kedvében járni, és egész évben gürcölünk, hogy Karácsony este a fa körül szaladgálhasson a megszámlálhatatlan kis vonat víztornyaival, állomásaival és a komplett szigettel megépítve. Bé változat: ha nem veszed meg, gyermekednek maradandó károsodást okozhatsz, amire egy élet is kevés lesz kiheverni. Ám szerintem valószínűbb, hogy a károsodás bekövetkezésére akkor nagyobb a veszély, ha mindezeket a felsorolt drága játékokat meg is vesszük legkisebb kincsünknek, kiszolgálva vágyait és álmait. Nemcsak a pénztárcánk ürül ki, és kerülünk a törlesztő részleteket fizetni képtelenül bar-listára, de a gyerekünk pszichológusa sem lesz olcsó mulatság, hogy kikezelje tévé - és sorozatfüggőségéből. Hiába, bölcsesség kell a megfelelő mérték megtartásához!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.