Langhammer: Példázatok és igaz történetek /részlet/

Mark Twain és a kaméleon

Az amerikai költő, Mark Twain (1835-1910) a dolgozószobájába vitt egy, a természetben szabadon élő kaméleont, és örült a kicsi állatnak. A kaméleonnak természetéből adódóan lehetősége van arra, hogy alkalmazkodjék minden színhez és minden környezethez, s így más állatok ne vegyék észre, és így nagyobb biztonságban legyen. Mark Twain ezt nem vette figyelembe, és az állatot egy tarka szőnyegre helyezte. Az állat azonnal alkalmazkodott a színekhez, amelyek a szőnyegen voltak. Amikor odébb ment néhány lépéssel oda, ahol a szőnyegnek más színe volt, a kaméleon természetesen újra megváltoztatta a színét. Mivel ennek futkározás közben túl gyakran kellett megtörténnie, ami egy egyszínű szőnyegen nem lett volna így, a kaméleon egy idő múlva elpusztult a túlerőltetés miatt. A gyakori színváltás túl sok volt a szegény kis állatnak.

Találó kép ez azokra a hívőkre, akik állandóan alkalmazkodnak e világ folyásához annak sokféle divatjelenségével együtt, akik mindig együtt úsznak e világ áramlatával, és ott táncolnak az ördög minden lakodalmán. Meghalnak a túlerőltetésben, miközben ennek az elveszett világnak a nyomában sántikálnak. Ahelyett, hogy hitük teljes erejét a Úr Jézus követésének és Isten országa szolgálatának szentelnék, úgy vélik, hogy rosszul értelmezett szabadságukban még e világ folyamatának múlandó dolgaiban is részt kell venniük.

"És ne szabjátok magatokat a jelenvaló világhoz, hanem alakuljatok át a ti elmétek megújulásával."

                                                                                (Róma 12:2)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.