Édes Kisfiam!

2007.10.05. 03:31

              

Néztelek ma... A szemem elhomályosult, amikor eszembe jutottak azok a hosszú évek, mikor nem voltál még velem. Mikor még elképzelni sem tudtam volna, hogy lesz gyermekem. Ráadásul egy olyan angyali kis lélek, mint te. Lehet, hogy ismét túl szentimentálisnak tűnök majd mások előtt, de csak én tudom, mennyire vártalak.  Csak én voltam ott veled a kilenc hónap során, és én öleltelek először magamhoz, azon a csodálatos délelőttön, mikor megszülettél. Éppen két éve. Nagyon szeretlek!

Emlékszem apró kis pilleszárny rúgkapálásodra a pocimban, mikor először fedeztem fel, hogy valaki életet követel bennem. Emlékszem a riadtságra, mikor kegyetlenül közölte velünk egy sarlatán, hogy nem jó helyen vagy, méhen kívül. Emlékszem a könnyeimre Isten előtt, mikor számon kértem tőle, hogy miért. És emlékszem az örömömre, mikor kiderült, hogy tévedés történt, és te mégis megérkezel.

Együtt növekedtünk. Te bennem, hogy Élet legyél, én - magamban Veled -, hogy édesanya lehessek. Nekem is fel kellett nőnöm Hozzád, hogy úgy szerethesselek, dédelgethesselek, ahogy téged megillet. Emlékszem első mosolyodra, mikor még csak néhány napos voltál, arra a bizonyos "angyali mosolyra", ami át-átsuhant gyönyörűséges pofikádon, és követelőző sírásodat is szívembe véstem, ami tejciért kiáltott. És emlékszem a hálaadásunkra apával, mikor először megköszönhettünk Téged Istennek. Tudjuk, hogy "kölcsönbe" kaptunk, és jól kell bánnunk veled, úgy ahogy egy mennyei ajándékkal illik. Mert Isten előtt meg kell majd állnunk Érted.

Tudjuk, hogy egyszer el kell majd engednünk, hogy járj a magad útján, és összeszorul a szívem már most, ha belegondolok. De addig még sok csodálatos év áll előttünk, hogy összebarátkozzunk. Mert a barátod vagyok, nemcsak az édesanyád. Aki mindig, mindenben melletted áll, és nem engedi, hogy bárki bánthasson. Én mindig veled leszek, idelentről, vagy odafentről, de rajtad tartom a szemem. Soha ne felejtsd el, hogy mi ketten úgy vagyunk egymásnak: "Mint a borsó meg a héja." - Egyek vagyunk, én tündéri Kisfiam, Dániel!

A bejegyzés trackback címe:

https://remenyblog.blog.hu/api/trackback/id/tr241368213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása