Tehát kiderült, hogy nem a habokba írogatok. Olvasták az irományaimat, ami örömmel tölt el. A vélemény, bármilyen is legyen, pozitív vagy negatív, mégiscsak vélemény. Nem vagyok én annyira mulya vagy kis szendécske, hogy megfutamodjak attól, hogy vannak elsőre elbátortalanító hozzászólások is. Legyenek, ez az élet rendje. De a célt Isten elérte ezzel rajtam keresztül, mégiscsak hallottátok az Evangéliumot, és ezután már nem az én felelősségem lesz, ha Isten előtt meg kell állnotok, és számon kérik rajtatok, hogy miért nem hallottátok meg az Ő kopogtatását.

Isten azoknak segít, és azok imádságát hallgatja meg, akik már hozzá tartoznak. Nagyon nehéz lenne segítséget nyújtania annak, aki házon kívül van még jelenleg. Engedd be a szívedbe Őt, és majd megválaszolja a kéréseidet, és nemcsak a kéréseidet. Még a ki nem mondott szót is. Több millió keresztény ember - velem és kis családommal egyetemben - nem vicc, valóban megtapasztalja Isten gondviselését, gyógyítását, szeretetét, és életet és szívet átformáló jelenlétét.

Ez nem tündérmese, hanem valóság.

Egyébként ma reggel sem véletlenül írtam a weboldalamra a reggeli csendességbe, /www.Therafaels.mindenkilapja.hu/, hogy:

"ez adjon nekünk békességet, amikor a világ kinevet vagy megvet bennünket, sőt, segítsen abban, hogy egyenesen örömmel tudjuk elfogadni a gúnyt, mint a mi Istennel való szövetségünk velejárója. Nevünk egy másik könyvben van felírva, nem ugyanazon magból valók vagyunk, mint ahol ők laknak, nem ugyanazon úrnak szolgálunk. Ezért érthető, ha a világ megvet bennünket, és nem számlál saját fiai közé. Ha egyszer már bizonyosak lehetünk afelől, hogy Isten a megváltottak közé sorolt bennünket, akkor nem bánjuk többé, ha a világ különcnek tart és magányosságra kárhoztat bennünket."

Charles Spurgeon, a világ egyik leghíresebb 19. században élt kersztyén prédikátora mondta ezt egy kedves könyvében, és el kell, hogy mondjam, én is így érzek. Ma reggel nem volt véletlen bizony, hogy Isten szólt hozzám ezen a kis szövegen keresztül és a Biblián keresztül, hogy erősítsem meg magam, hiszen negatív hozzászólásaitok elég fájdalmasan érinthetnek. Ha nem imádkoznék, ha nem használnám folyamatosan a szellemi fegyverzetem, főleg az Ige Kardját, amiről tudjuk, hogy kétélű fegyver a Biblia szerint, elhat a velők és vesék szétválásáig, akkor bizonyára már most a pszichiátrián köthetnék ki. De Isten nem azt akarta elérni, hogy az Örömhír elmondása után ti jól kiröhögjétek rajtam magatokat, én meg a zárt osztályon végezzem.

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." Őt képviselem, hozzá tartozom, és neki szolgálok. Ő kért meg, hogy mondjam el, amit rám bízott, kinevethetsz, gúnyolhatsz, megvethetsz, kuncoghatsz, valóban így van. Nem lesz gúnynak és nevetésnek helye, mikor majd mindannyiunknak meg kell állnunk az Atya ítélőszéke előtt.

Én senkit nem szeretnék térítgetni - reagálva egy kedves hozzászóló szavaira - , a feladata egy keresztyén embernek nem ez, hiszen ember embert megtéríteni soha nem lenne képes. Az én feladatom, ahogy a testvéreimé az Úrban is az, hogy "hintsem a magot", vagyis, hogy elmondjam a jó hírt, hogy Jézus ma is él, és élő kapcsolatod lehet vele. Ennyi. Nincs hókusz-pókusz, nincs rádtukmálás, nincs "bepalizás" és nincs mézesmadzag. Ez az ellenség módszere. Isten nyílt kártyákkal játszik, ha szabad így fogalmaznom.

Tegnap egyébként - és ez hatalmas örömmel tölt el! - megint megtapasztalhattam Isten jóságát és szeretetét. Kaptam egy kedves, aranyos barátnőt, ami nagyon sokat jelent nekem. Akivel bármiről elbeszélgethetek, és aki nagyon is hasonló dolgokon megy át, mint én. Hála legyen érte Istennek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.