Megtérésem története

2009.09.09. 05:35

Rájöttem, hogy még sosem írtam a megtérésemről. Hát majd most...! Nem az én dicsőségem, nehogy azt gondolja bárki! Nem! Egyedül az Élő Krisztusé! Ha Ő nem keresett volna előbb engem, soha nem találkoztam volna vele. De minden úgy igaz, ahogy most le fogom írni:

1997-ben történt. Fájdalmas volt az az időszak az életemben. Magányos voltam, mint ágon a verebecske. De lehet, magányosabb. Nem sajnáltatni akarom magam, de valóban így volt. Akkor épp 20 éves voltam, és főiskolára jártam, angol szakra, nulladik évfolyamra. Nagyon szerettem a sulit, de mivel súlyos önelfogadási zavarban küzdöttem, a sok pénzes diák közt nagyon rosszul éreztem magam, ráadásul a testalkatom is zavart, a többi lány úgy nézett rám, olyan ferde szemmel, hogy úgy éreztem magam, hogy egy nagy bálna vagyok, semmi több. Nem igazán voltak barátaim, illetve fogalmazzunk úgy, hogy egyáltalán nem voltak, csak a testvérem, mondjuk, ő meg ugye rokon! Szóval teltek-múltak a hetek, hónapok, és miközben igyekeztem tanulni és minél többet magamba szívni az angol nyelv rejtelmeiből, a szomorúságom egyre nőtt. Láttam, hogy a családunk anyagi helyzete egyre rosszabbra fordul, és tudtam, hogy már csak néhány hét, és nem tudom folytatni a tanulmányaimat. Havi 9000 forintba került már akkoriban is a tandíjam, és ez abban az időben (is) sok pénznek számított. Édesapám munkakereséssel töltötte az idejét, mert akkor gyógyult fel a rákból, és sehol sem talált munkát. Anyu dolgozott, de keservek árán tudtuk fenntartani a házat. Éreztem, hogy ketyeg az óra, és valamikor elérkezik a nagy "robbanás", és ott kell hagynom a sulit, bármennyire is fájdalmas. De erről természetesen senki nem tudott az iskolában, minden úgy ment, mintha minden rendben lenne. Csak belül sírtam.

Volt egy kedves csoporttársam, akire már az első napokban felfigyeltem. Vidám és felszabadult lány volt, vagány, nyugodt, nem izgult a zh-k miatt, a napi 1000 feladott szó miatt, ő mindig kiegyensúlyozottnak tűnt. Pont olyan volt, amilyen én mindig is szerettem volna lenni. Enikőnek hívták, és a mai napig hálás vagyok neki, mert Ő hozta el az életemben az áttörést Krisztus Lelke által.

Egyik reggel megkérdeztem, mitől olyan jókedvű mindig. (De most komolyan! Ez a csaj állandóan vigyorgott!) Azt felelte, hogy azért olyan boldog, mert Isten benne él! A szívében!

Nagyon megdöbbentem! Isten?! Nahát! Nem erre a válaszra számítottam.

Elkezdtünk beszélgetni, és egyre jobban érdekelni kezdett az Ő általa lefestett Isten.

Már jó ideje imádkoztam én magamban, kétségem sem fért hozzá, hogy létezik Isten, de nem volt semmilyen kapcsolatom Vele.

Azt tanácsolta egy hét beszélgetés és ismerkedés után, hogy ha érdekel Isten, olvassam el a Bibliában a János evangéliumát, mert az a "Szeretet Evangéliuma", és szerinte nagyon fog nekem tetszeni. Na, mentem is haza, és csodák-csodája! - volt otthon egy Biblia a polcon! A mai napig sem tudom, hogyan került oda, mert anyu és apu állították, hogy ők soha nem vettek Bibliát!

Szóval elolvastam, de nem sok mindent értettem belőle. Vissza is szaladtam Enikőhöz, aki próbált magyarázni nekem, de láttam szegényen, hogy nem sok sikerrel jár, nem igazán jutottam előbbre.

Egyik nap a faliújságon észrevettem egy plakátot, amin egy kis helyi evangéliumi közösség angol nyelvű istentiszteletet tartott vasárnap 3 órakor. Na, gondoltam, ebből nem lehet gond, a nyelvgyakorlás sem fog ártani, így hát elmentem. Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy épp az a gyülekezet volt, amibe ellátogattam, ahová Enikő is járt, és már akkoriban a dicsőítőknek lelkes tagja volt.

Már a terembe való belépéskor éreztem, hogy valami "van a levegőben". Nem tudnám jobban leírni, mi volt ez. Lerogytam az első székre, ami az utamba került, már tartott az istentisztelet, mikor én odaértem, a dicsőítők énekeltek, és engem csodálatosan körülölelt Isten jelenléte. Keservesen elkezdtem sírni, és csak ömlöttek a könnyeim, tudtam, hogy Isten van ott, és személyesen most csak velem foglalkozik. Olyan hálás voltam ezért a megkülönböztetett figyelemért, hogy el sem tudom mondani. Nem igazán emlékszem már arra, hogy miről szólt a prédikáció, csak két dologra: arra, hogy Isten szeret, és hogy végtelenül bűnös vagyok. Az előrehívásnál nem is volt kétséges, hogy rám gondolt Isten, repültem előre, hogy végre letegyem a régi, poros gúnyám, és valami csodálatos felszabadultságot adott helyébe a Mindenható.

Azóta Isten adott barátokat, csodálatos emberi kapcsolatokat, helyes önértékelést, ami persze néha ingadozik, de Isten Igéje mindig "helyrepofoz", ha az ördög hazugságai felé hajlanék, egy csodás gyülekezetet, a férjemet, a gyerekeimet, a szolgálataimat, amik nélkül már élni sem tudnék, és értelmet az életemnek. Krisztus "rabszolgájának" lenni sokkal, de sokkal jobb, mint a világ csatlósának lenni, és vergődni a sátán hálójában, reménytelenül.

Hát így történt. Remélem, veled is megesett a NAGY TALÁLKOZÁS! Ha még nem, kívánom és imádozom, hogy mutatkozzon be neked a Csodálatos és Nagyszerű Isten, és lelj új életre, új szívre!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://remenyblog.blog.hu/api/trackback/id/tr521370196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajnaliszellő · http://www.remenyblog.blog.hu 2009.09.09. 10:27:30

Na, most fogalmam sincs, mit csináltam... hová tűnt a jobb oldali sáv????!!! Help! Help!

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2009.09.09. 14:22:50

Ez csodálatos történet, és tényleg nem írtad még le.
És ez egy baptista gyülekezet volt?
És Enikővel mai napig tartod a kapcsolatot?

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2009.09.09. 14:24:43

Megpróbáltam válaszolni a technikai kérdéseidre.
A Spirál 1. című postomnál megtalálod.

Hajnaliszellő · http://www.remenyblog.blog.hu 2009.09.10. 06:40:12

@Spirál: Igen, Spiri! De ez nem egy bapti gyüliben történt, hanem egy evangéliumi szabadkeresztény közösségben. Én nem bapti gyüliből érkeztem, ha úgy tetszik. Gondoltad volna...?

Igen, időnként még váltunk e-mailt Enikővel, de ha nem is így lenne, akkor is örökké hálás lennék neki azért, ahogy elvezetett Jézushoz, ahogy nagy türelemmel és szeretettel beszélt nekem az Evangéliumról.

Most hogy így belegondolok, valóban nagy türelem kellett hozzám...DDD::)))

Örülök, ha még neked is tudok meglepetéssel szolgálni! hihi

Szeretettel: Hajnaliszellő

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2009.09.10. 09:53:12

Én is nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy annak idején beírattak hittan órára.
Pedig akkor nem élveztem, hogy a hétköznapi suli után szombaton és vasárnap is lett elfoglaltságom.
Az iskolában a többi gyerek is csak kinevetett emiatt.
Szerencsére mindez a szüleimet nem igazán érdekelte. :))

Hajnaliszellő · http://www.remenyblog.blog.hu 2009.09.10. 10:14:03

@Spirál:

Na látod!

Nekem ez nem újdonság, hogy suli utáni elfoglaltság, mert sosem volt szabad időm, tudod, a kórus meg nyelvórák, karate-edzések, stb., de akkoriban én még semmit sem tudtam Istenről.

Legfeljebb érettségi tájékán kezdtem sejteni, hogy létezik. Kétségbeesetten imádkoztam, hogy sikerüljenek a vizsgáim...)))DDD::))

És sikerültek, mint sejtheted.

Igen, én is úgy látom, hogy hálás lehetsz a szüleidnek, hogy gondoltak a lelki életedre. Mi is igyekszünk a gyerekeinket Krisztus szeretetében nevelni, és minél többet mesélni az Evangéliumról, Isten szeretetéről. Meg megmutatni a saját életünkön keresztül.

Azt hiszem, Enikőben is a leginkább a viselkedése fogott meg, és nem a szavak. Nem ő kezdett el először Istenről mesélni, hanem én kérdeztem. Ez valami! Az Úré a dicsőség!

lordart 2009.11.20. 05:03:05

@Hajnaliszellő:
"Azt hiszem, Enikőben is a leginkább a viselkedése fogott meg, és nem a szavak. Nem ő kezdett el először Istenről mesélni, hanem én kérdeztem. Ez valami! Az Úré a dicsőség!" -írtad egyik hozzászólásodban.
Én is úgy látom, azt vallom, hogy valójában öt evangélium van: 1. Máté 2. Márk 3. Lukács 4. János és 5. a saját életünk, amit lát rajtunk a környezetünk. Aki nem ismeri Isten igéjét, annak a legelérhetőbb és leghatásosabb az "ötödik evangélium" lehet a környezetünkben...

Hajnaliszellő · http://www.remenyblog.blog.hu 2009.11.24. 15:27:36

@lordart: Jól látod, az Úr adjon mindannyiunknak erőt és hitet, hogy minden nap hitelesen tudjuk Őt képviselni, jó bizonyságként.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2010.09.25. 19:42:28

Jó volt(újra) elolvasni,Szilvia! Isten tartson meg az Ő útján,és adjon növekedést!
süti beállítások módosítása