Közeleg a szeptember 10. És ahogy közeleg, akár egy gonosz manó, próbál ijesztgetni és elszomorítani, próbál gáncsot vetni a lábam elé, és küzd, tombol, hogy elérje nálam, ne legyek használható Isten kezében.

Nekem szeptember 10 adatott. Vannak, akiknek egy nappal később van a szomorú gyásznapjuk.

A hiány azért nem változott. A fájdalom is átszelidült, de nem szűnt meg. Elő-előbukkan, és könnyet csal a szememre.

És nem tudok ott lenni. Fogni anyu kezét, megállni a sírnál és csak egy szál virággal is jelezni, talán csak magam felé: "Apa! Még mindig szeretlek, és örökké szeretni foglak!"

"Ragaszkodik hozzád az én lelkem. A te jobbod megtámogat engem."

Zsoltárok 63:9

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.