Tegnap Pali rossz híreket kapott. Nagyon letaglózta, nem is tagadom. Ritkán látom a férjemen az érzelmi megnyilvánulásokat, mert ő erősen magába fojtja a fájdalmát, de most láttam, hogy komoly a helyzet. Anyósom hívta, sajnos meghalt édesapja legidősebb bátyja, vagyis Pali nagybátyja.

És hogy miért is volt olyan szomorú? És hogy miért lettem ettől én is olyan szomorú?

Hát ezért:

- Pali, nagyon szomorú vagy? - kérdeztem, és átöleltem. Nagyot sóhajtott, és az arcomhoz szorította az arcát.

- Nagyon.

- Miért? Apukádnak sok testvére volt, ő épp közel állt hozzád? - megrázta a fejét, és csöndesen csak annyit felelt:

- Isten nélkül ment el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.